Magyar Hírlap, 2017. szeptember (50. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-16 / 217. szám
Évforduló Maria Callas, a primadonna assoluta negyven éve hunyt el Minden idők egyik legjelentősebb operaénekesnője, a „primadonna assoluta” jelzővel gyakran emlegetett Maria Callas ma negyven éve hunyt el. Görög bevándorlók gyermekeként született 1923-ban, New Yorkban. Miután visszaköltöztek Görögországba, Elvira de Hidalgo spanyol szoprán növendéke lett, az athéni operaházban 1942-ben aratta első sikerét a Tosca címszerepében. A Veronai Arénában 1947-ben, a milánói Scalában 1950-ben debütált, Tullio Serafin karmester és Luchino Visconti rendező segítette a fejlődését. A New York-i Metropolitan Operában 1956-ban lépett fel először a Norma címszerepében. Ezekben az években volt a pályája csúcsán, háromoktávnyi hangterjedelme és a drámai szoprántól a koloratúrszopránig terjedő képességei mellett a színészi játékával is kiemelkedett. Legnagyobb vetélytársa Renata Tebaldi volt, rivalizálásuk az operabarátokat is megosztotta. Az ötvenes évek végére az egészsége megrendült, a túlzásba vitt fogyókúrák és a túl sok éneklés miatt, később magánéleti válságok is sújtották. Az utolsó színpadi szerepe 1965-ben volt, Londonban játszotta Toscát, ez után csak koncerteket adott, 1974-ben lépett fel utoljára. Élete végén Párizsban élt, halálát a hivatalos jelentés szerint szívroham okozta, de sokak szerint öngyilkos lett. A magyar operaénekesnő, Sass Sylvia is járt nála néhány évvel halála előtt, visszaemlékezése szerint órákon át beszélgettek a Traviata címszerepéről. Callas halálának idei évfordulóján a Scala kiállítást rendez, s megjelenik a Callas Live című albumcsomag, amely negyvenkét előadás felújított élő felvételeit tartalmazza. (ZSRZ) Háromoktávnyi hangterjedelme volt Fotó: CBS Television Ludwig Emil Keresztülvergődve a schengeni ukrán-szlovák határnál, búcsút vettünk a keleti kényelemtől. Átjutva egyik percről a másikra megváltozott a táj: ez a ritkán lakott, csendes, erdős nyugati Ung-vidék. Az ezerméteres Vihorlát-hegység déli lábánál és Szlovákia legnagyobb tavánál járunk, amely víztároló még a mi Velencei tavunkénál is nagyobb vízfelületű és mélységű. A zempléni Széles tavat (Zemplínska strava) a Labore folyó vizével öt évig töltötték 1961-től kezdve. Északi partja közelében festői látványt nyújt a hegylánc előterében magasodó építmény, Vinna (Vinné) vára. Tárna várának is nevezték régen az Árpád-kori eredetű erősséget. Magyarország északi határát védte a Kárpátok kereskedőútjai, a folyók szorosai mentén, IV. Béla király 1247. évi parancsára. Második honalapítónk a főpapokat is várépítésre ösztökélte a tatárok pusztítása után. Később az egyik, Kaplony nemzetségbeli főuraság - akkori ungi főispán - dühében megkorbácsolta az ifjú IV. (Kun) László királyt. Büntetésül elkobozták a vérmes nagyúr birtokait (később visszakapta). Egy másik fura várúr, a misztikus Eödönffy István - akit XIV. Lajos francia király is vendégül látott udvarában - ördöngös boszorkánymester hírében állott az 1600-as években. Sokan inkább Eördögfynek titulálták, aki még Wesselényi Ferenc nádort és a kíséretét is elvarázsolta különös hókuszpókuszaival. Vinna 18. századi, késő reneszánsz kastélya a közeli Nagymihály (Michalovce) hasonló kvalitású építményére emlékeztet. Ez utóbbi negyvenezres város a történelmi Zemplén vármegye keleti határán, a Laborc folyó völgyében. 2011-ben összesen százhat magyart számláltak össze benne. Elsőként északi szlávok, az ezredforduló korától már magyarok éltek e területen. A tatárjárás után német ajkú telepesekkel pótolták az elpusztított lakosságot, írásban 1244-ben bukkant fel a neve, amikor IV. Béla király városi rangra emelte a Korponát, és összeíratta az újraéledő környező helységeket. Akkor még „possessio Michal”, 1258-ban már „preadium Mical” néven említették, a németek „Grossmichel”-nek nevezték el. Árumegállítási és vámszedési jogot 1346-ban, majd 1374-ben heti piactartást, 1399-től országos vásártartási kiváltságot nyertek el Nagymihály polgárai, I. (Nagy) Lajos, aztán (Luxemburgi) Zsigmond királytól. Újabb mezővárosi szabadalmat 1416-ban kapott a település, később a Sztáray-uradalom központja lett. Az 1440-es években cseh, morva és lengyel huszita martalócok törtek a vidékre, 1473-ban még egyszer megpróbálkoztak kifosztani Nagymihályt. A város első céhét 1651-ben alapították, 1674-ben már a szűcsöknek, szabóknak, gombkészítőknek is volt cégtáblájuk, 1698-ban a mészárosok és csizmadiák alkottak céhet. Három kastély is állt a településen, a Forgáchoké, az Erdődieké és a Sztárayaké. Máig ékessége az utóbbi, a helység régi várának helyén épült reneszánsz palota, az öreg plébániatemplom szomszédságában. A remekül restaurált épület a Zempléni Honismereti Múzeum otthonaként szolgál, árnyas kertjében az 1980 as években egy 11-12. századi körtemplomot tártak fel és konzerváltak a régészek. Már 1290-ben fennállt a Szűz Mária tiszteletére szentelt egyház és plébánia, a mostani nagy templom helyén, 1313-tól megnagyobbították, ekkor már a korai német stílusú gótika jegyében. A lakosság gyarapodását követve bővítették, mígnem a 16-17. századi vallásháborúkban többször is súlyosan megsérült. Méretei és részletei a mai ember számára is meghökkentőek: a háromhajós belső tere, csúcsíves kori részleteinek maradványai - kőkeretes kapuk és ablakok, csigalépcsős feljárók, külső támpillérek és figurális vízköpők tanúskodnak a régmúlt időkről. Igencsak értékes a templombelső 18. századi barokk berendezése. Régi oltárát Ungvárról szállították ide 1772-ben. Ötemeletes tornyában 1436-ban öntött bronz harang függ. A kicsiny „óvárost” kilencven százalékban legújabb kori, sokemeletes panelházak övezik, asztalon tervezett egyenes utcák, széles sugárutak - más világ. Rejtőzködő Magyarország 817. Nagymihály kincsei Kultúra Bemutatták Jókai Anna halála után megjelent kötetét, az Átvilágítást Utolsó üzenet a közösségnek Pálffy Lajos A Pesti Vigadóban mutatták be Jókai Anna halála után megjelent könyvét, az Átvilágítást. Az ünnepségen a szerzőt és a művet Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke és Mezey Katalin, Jókai Anna kiadója, a köztestület irodalmi tagozatának vezetője méltatta. Bemutatták az idén pünkösdkor elhunyt Jókai Anna önéletrajzi kötetét, az író halála után megjelent Átvilágítást csütörtök este a Pesti Vigadóban. Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke a köszöntőjében a szerző küldetéstudatának erejét méltatta, Makovecz Imre elkötelezettségéhez hasonlítva. A köztestület elnöke szerint Jókai Anna teljesítménye teljes és egész, ez az utolsó könyve pedig „elképesztő egyenleg”, és talán még nem is tudjuk, hogy mekkora a jelentősége. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere kiemelte: bár lesznek olyanok, akik Jókai Annát száműzni igyekeznek a kánonból, s ennek már vannak jelei, de lesznek mindig, akik olvassák műveit és szeretni fogják, mert az ő emberi minősége és az ebből épülő irodalmi minőség időtlen. Úgy véli, Jókai Anna, mint más nagy emberek, egyszerre volt magányos, és ugyanakkor igyekezett szószólója lenni a magyar közösségnek. Hozzátette: utolsó nagy ajándéka, az Átvilágítás a számára annak tanúbizonysága, hogy Jókai Anna rájött: úgy lehet igazi „királynővé”, ha szolgál, mert az igazi uralkodók mindig így tesznek. Balog Zoltán felidézte azt is, hogy sokat beszélgetett vele a könyvről, az írót az foglalkoztatta, hogy mit adhat még, mivel tartozik még a közösségnek. Úgy fogalmazott: ez a kötet egyfajta utazás Jókai Anna élete körül, a szerzőre jellemző spirituális realizmussal. Amely a politikus szerint válasz a nihillel és a cinizmussal szemben, annak tanúsága, hogy az életnek nem kell céltalannak lennie. A spirituális realizmus azt mondja, hogy a szépet és jót és az igazat meg kell élni, a szeretet és a hűség minden bűn, gyengeség ellenére megélhető és megvalósítható - tette hozzá a miniszter. Mezey Katalin, a művészeti akadémia irodalmi tagozatának vezetője felidézte az Átvilágítás születésének körülményeit, majd arról is szólt, hogy ebben a műben Jókai Anna önmagán keresztül bemutatja a korát is, azt, hogy mit is ért az ember abban a korszakban. Bemutatja saját tévedéseit, bűneit, hibáit, azokat a vakvágányokat is, amelyekre élete során ráfutott. Mint hangsúlyozta, hihetetlen írói tudás és tehetség kell ahhoz, hogy valaki így össze tudja foglalni a lényeget, csak annyit rajzolva meg, amennyi a megértéshez feltétlenül szükséges. Mezey Katalin, aki 1994-től az író minden könyvét szerkesztette, felidézte, hogy nem sokkal a kézirat elkészülte után Jókai Anna kórházba került, kómába esett, de még megismerhette az első visszhangokat. 13 2017. szeptember 16., hétvége Hírek Száznégy éves korában Hollandiában elhunyt Ata Kandó, a legidősebb magyar fotóművész - közölte a Mai Manó Ház - Magyar Fotográfusok Háza. Az alkotó Budapesten született, Görög Etelka néven, férjével, Kandó Gyula festőművésszel a harmincas években Párizsba költözött, végül Hollandiában telepedett le. Fotói a világ több gyűjteményében megtalálhatók, az egyik legismertebb sorozata az 1956-os forradalom után készített képet a magyar menekültekről, a kiadott album bevételét a megsegítésükre fordították. Ez a kötet magyarul csak 1999-ben jelenhetett meg, Édes hazám, Isten veled! címmel. (RZ) Új elemek kerültek fel a szellemi kulturális örökségünk jegyzékébe. A nagyecsedi magyar és cigány tánchagyományok és a hevesi csipkevarrás élő hagyománya mellett a cigány/roma szellemi kulturális örökség megőrzésének pedagógiai programja a Gandhi intézményi rendszerben pedig a jó gyakorlatok listájára került - jelentette be tegnap Debrecenben Langerné Victor Katalin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár, a kulturális örökség napjai rendezvénysorozat országos megnyitóján. (ZZ) Bejutott a magyar induló, a hegedűs Langer Ágnes a Bartók Világverseny mai nagyzenekari döntőjébe. A francia-holland Cosima Soulez-Lariviere és a japán Takagi Ririko mellett esélyes a fődíjra, a versenyzőknek Bartók, Beethoven, Brahms és Csajkovszkij versenyműveit kell játszaniuk a mai döntőben, amelyet a Zeneakadémia a honlapján is közvetít. (ZZ) Felújítják a következő két évben a Magyar Képzőművészeti Egyetem tetőszerkezetét, és restaurálják a károsodott Lotz Károly-freskókat is. Az MTI jelentése szerint 964 millió forintot ad az állam a munkálatokra. (IR) Vasárnap egész napos programmal avatják fel a budai Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontot. A százharminc éves műemlék a felújítása után a XII. kerületi helytörténeti gyűjteménynek ad otthont. Pokorni Zoltán polgármester és Váczi János alpolgármester tíz órakor avatja fel az épületet. (ISZ)