Magyar Hírlap, 2017. szeptember (50. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-16 / 217. szám

Évforduló Maria Callas, a primadonna assoluta negyven éve hunyt el Minden idők egyik legjelentősebb operaénekesnője, a „primadonna assolu­ta” jelzővel gyakran emlegetett Maria Callas ma negyven éve hunyt el. Görög bevándorlók gyermekeként született 1923-ban, New Yorkban. Miután vissza­költöztek Görögországba, Elvira de Hidalgo spanyol szoprán növendéke lett, az athéni operaházban 1942-ben aratta első sikerét a Tosca címszerepében. A Ve­ronai Arénában 1947-ben, a milánói Scalában 1950-ben debütált, Tullio Sera­­fin karmester és Luchino Visconti rendező segítette a fejlődését. A New York-i Metropolitan Operában 1956-ban lépett fel először a Norma címszerepében. Ezekben az években volt a pályája csúcsán, háromoktávnyi hangterjedelme és a drámai szoprántól a koloratúrszopránig terjedő képességei mellett a színészi játékával is kiemelkedett. Legnagyobb vetélytársa Renata Tebaldi volt, rivalizá­lásuk az operabarátokat is megosztotta. Az ötvenes évek végére az egészsége megrendült, a túlzásba vitt fogyókúrák és a túl sok éneklés miatt, később ma­gánéleti válságok is sújtották. Az utolsó színpadi szerepe 1965-ben volt, Lon­donban játszotta Toscát, ez után csak koncerteket adott, 1974-ben lépett fel utoljára. Élete végén Párizsban élt, halálát a hivatalos jelentés szerint szívro­ham okozta, de sokak szerint öngyilkos lett. A magyar operaénekesnő, Sass Sylvia is járt nála néhány évvel halála előtt, visszaemlékezése szerint órákon át beszélgettek a Traviata címszerepéről. Callas halálának idei évfordulóján a Scala kiállítást rendez, s megjelenik a Callas Live című albumcsomag, amely negyvenkét előadás felújított élő felvételeit tartalmazza. (ZSRZ) Háromoktávnyi hangterjedelme volt Fotó: CBS Television Ludwig Emil Keresztülvergődve a schenge­­ni ukrán-szlovák határnál, búcsút vettünk a keleti kényelemtől. Átjut­va egyik percről a másikra megvál­tozott a táj: ez a ritkán lakott, csen­des, erdős nyugati Ung-vidék. Az ezerméteres Vihorlát-hegység déli lábánál és Szlovákia legnagyobb ta­vánál járunk, amely víztároló még a mi Velencei tavunkénál is nagyobb vízfelületű és mélységű. A zemplé­ni Széles tavat (Zemplínska strava) a Labore folyó vizével öt évig töltötték 1961-től kezdve. Északi partja köze­lében festői látványt nyújt a hegy­lánc előterében magasodó építmény, Vinna (Vinné) vára. Tárna várának is nevezték régen az Árpád-kori eredetű erősséget. Magyarország északi határát véd­te a Kárpátok kereskedőútjai, a fo­lyók szorosai mentén, IV. Béla király 1247. évi parancsára. Második hon­alapítónk a főpapokat is várépítésre ösztökélte a tatárok pusztítása után. Később az egyik, Kaplony nemzet­ségbeli főuraság - akkori ungi főis­pán - dühében megkorbácsolta az ifjú IV. (Kun) László királyt. Bün­tetésül elkobozták a vérmes nagy­úr birtokait (később visszakapta). Egy másik fura várúr, a misztikus Eödönffy István - akit XIV. Lajos francia király is vendégül látott ud­varában - ördöngös boszorkány­mester hírében állott az 1600-as években. Sokan inkább Eördögfy­­nek titulálták, aki még Wesselényi Ferenc nádort és a kíséretét is elva­rázsolta különös hókuszpókuszaival. Vinna 18. századi, késő rene­szánsz kastélya a közeli Nagymi­hály (Michalovce) hasonló kvalitású építményére emlékeztet. Ez utób­bi negyvenezres város a történelmi Zemplén vármegye keleti határán, a Laborc folyó völgyében. 2011-ben összesen százhat magyart szám­láltak össze benne. Elsőként északi szlávok, az ezredforduló korától már magyarok éltek e területen. A tatár­járás után német ajkú telepesekkel pótolták az elpusztított lakosságot, írásban 1244-ben bukkant fel a neve, amikor IV. Béla király városi rangra emelte a Korponát, és összeíratta az újraéledő környező helységeket. Akkor még „possessio Mic­­hal”, 1258-ban már „preadium Mi­cal” néven említették, a néme­tek „Grossmichel”-nek nevezték el. Árumegállítási és vámszedési jo­got 1346-ban, majd 1374-ben he­ti piactartást, 1399-től országos vá­sártartási kiváltságot nyertek el Nagymihály polgárai, I. (Nagy) La­jos, aztán (Luxemburgi) Zsigmond királytól. Újabb mezővárosi szaba­dalmat 1416-ban kapott a telepü­lés, később a Sztáray-uradalom köz­pontja lett. Az 1440-es években cseh, morva és lengyel huszita martaló­­cok törtek a vidékre, 1473-ban még egyszer megpróbálkoztak kifosztani Nagymihályt. A város első céhét 1651-ben ala­pították, 1674-ben már a szűcsök­nek, szabóknak, gombkészítőknek is volt cégtáblájuk, 1698-ban a mé­szárosok és csizmadiák alkottak cé­het. Három kastély is állt a települé­sen, a Forgáchoké, az Erdődieké és a Sztárayaké. Máig ékessége az utóbbi, a helység régi várának helyén épült reneszánsz palota, az öreg plébánia­­templom szomszédságában. A re­mekül restaurált épület a Zempléni Honismereti Múzeum otthonaként szolgál, árnyas kertjében az 1980 as években egy 11-12. századi körtemp­lomot tártak fel és konzerváltak a régészek. Már 1290-ben fennállt a Szűz Má­ria tiszteletére szentelt egyház és plébánia, a mostani nagy templom helyén, 1313-tól megnagyobbították, ekkor már a korai német stílusú gó­tika jegyében. A lakosság gyarapo­dását követve bővítették, mígnem a 16-17. századi vallásháborúkban többször is súlyosan megsérült. Mé­retei és részletei a mai ember számá­ra is meghökkentőek: a háromhajós belső tere, csúcsíves kori részletei­nek maradványai - kőkeretes ka­puk és ablakok, csigalépcsős feljárók, külső támpillérek és figurális vízkö­pők­­ tanúskodnak a régmúlt idők­ről. Igencsak értékes a templombel­ső 18. századi barokk berendezése. Régi oltárát Ungvárról szállították ide 1772-ben. Ötemeletes tornyában 1436-ban öntött bronz harang függ. A kicsiny „óvárost” kilencven szá­zalékban legújabb kori, sokemeletes panelházak övezik, asztalon terve­zett egyenes utcák, széles sugárutak - más világ. Rejtőzködő Magyarország 817. Nagymihály kincsei Kultúra Bemutatták Jókai Anna halála után megjelent kötetét, az Átvilágítást Utolsó üzenet a közösségnek Pálffy Lajos A Pesti Vigadóban mutatták be Jókai Anna halála után megjelent könyvét, az Átvilágítást. Az ün­nepségen a szerzőt és a művet Balog Zoltán, az emberi erőforrások mi­nisztere, Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke és Me­­zey Katalin, Jókai Anna kiadója, a köztestület irodalmi tagozatának vezetője méltatta. Bemutatták az idén pünkösdkor elhunyt Jókai Anna önéletrajzi köte­tét, az író halála után megjelent Át­világítást csütörtök este a Pesti Vi­gadóban. Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke a kö­szöntőjében a szerző küldetéstuda­tának erejét méltatta, Makovecz Im­re elkötelezettségéhez hasonlítva. A köztestület elnöke szerint Jókai An­na teljesítménye teljes és egész, ez az utolsó könyve pedig „elképesztő egyenleg”, és talán még nem is tud­juk, hogy mekkora a jelentősége. Balog Zoltán, az emberi erőforrá­sok minisztere kiemelte: bár lesznek olyanok, akik Jókai Annát száműz­ni igyekeznek a kánonból, s ennek már vannak jelei, de lesznek mindig, akik olvassák műveit és szeretni fog­ják, mert az ő emberi minősége és az ebből épülő irodalmi minőség időt­len. Úgy véli, Jókai Anna, mint más nagy emberek, egyszerre volt ma­gányos, és ugyanakkor igyekezett szószólója lenni a magyar közösség­nek. Hozzátette: utolsó nagy ajándé­ka, az Átvilágítás a számára annak tanúbizonysága, hogy Jókai Anna rájött: úgy lehet igazi „királynővé”, ha szolgál, mert az igazi uralkodók mindig így tesznek. Balog Zoltán felidézte azt is, hogy sokat beszélge­tett vele a könyvről, az írót az foglal­koztatta, hogy mit adhat még, mi­vel tartozik még a közösségnek. Úgy fogalmazott: ez a kötet egyfajta uta­zás Jókai Anna élete körül, a szerző­re jellemző spirituális realizmussal. Amely a politikus szerint válasz a ni­hillel és a cinizmussal szemben, an­nak tanúsága, hogy az életnek nem kell céltalannak lennie. A spirituális realizmus azt mondja, hogy a szépet és jót és az igazat meg kell élni, a sze­retet és a hűség minden bűn, gyen­geség ellenére megélhető és megva­lósítható - tette hozzá a miniszter. Mezey Katalin, a művészeti aka­démia irodalmi tagozatának veze­tője felidézte az Átvilágítás születé­sének körülményeit, majd arról is szólt, hogy ebben a műben Jókai An­na önmagán keresztül bemutatja a korát is, azt, hogy mit is ért az ember abban a korszakban. Bemutatja sa­ját tévedéseit, bűneit, hibáit, azokat a vakvágányokat is, amelyekre éle­te során ráfutott. Mint hangsúlyozta, hihetetlen írói tudás és tehetség kell ahhoz, hogy valaki így össze tudja foglalni a lényeget, csak annyit raj­zolva meg, amennyi a megértéshez feltétlenül szükséges. Mezey Katalin, aki 1994-től az író minden könyvét szerkesztette, felidézte, hogy nem sokkal a kézirat elkészülte után Jó­kai Anna kórházba került, kómába esett, de még megismerhette az első visszhangokat. 13 2017. szeptember 16., hétvége Hírek Száznégy éves korában Hollandiában elhunyt Ata Kandó, a legidősebb magyar fotóművész - közölte a Mai Manó Ház - Magyar Fotográfusok Háza. Az alkotó Buda­pesten született, Görög Etelka néven, férjével, Kandó Gyu­la festőművésszel a harmincas években Párizsba költözött, végül Hollandiában telepedett le. Fotói a világ több gyűjte­ményében megtalálhatók, az egyik legismertebb soroza­ta az 1956-os forradalom után készített képet a magyar menekültekről, a ki­adott album bevételét a megsegítésükre fordították. Ez a kötet magyarul csak 1999-ben jelenhetett meg, Édes hazám, Isten veled! címmel. (RZ) Új elemek kerültek fel a szellemi kulturális örökségünk jegyzékébe. A nagyecsedi magyar és cigány tánchagyományok és a hevesi csipkevarrás élő hagyománya mellett a cigány/roma szellemi kulturális örökség megőrzésének pedagógiai programja a Gandhi intézményi rendszerben pedig a jó gyakorla­tok listájára került - jelentette be tegnap Debrecenben Langerné Victor Kata­lin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár, a kulturális örökség napjai rendezvénysorozat országos megnyitóján. (ZZ) Bejutott a magyar induló, a hegedűs Langer Ágnes a Bartók Világver­seny mai nagyzenekari döntőjébe. A francia-holland Cosima Soulez-Larivi­­ere és a japán Takagi Ririko mellett esélyes a fődíjra, a versenyzőknek Bartók, Beethoven, Brahms és Csajkovszkij versenyműveit kell játszaniuk a mai döntő­ben, amelyet a Zeneakadémia a honlapján is közvetít. (ZZ) Felújítják a következő két évben a Magyar Képzőművészeti Egyetem tetőszerkezetét, és restaurálják a károsodott Lotz Károly-freskókat is. Az MTI jelentése szerint 964 millió forintot ad az állam a munkálatokra. (IR) Vasárnap egész napos programmal avatják fel a budai Lóvasút Kulturá­lis és Rendezvényközpontot. A százharminc éves műemlék a felújítása után a XII. kerületi helytörténeti gyűjteménynek ad otthont. Pokorni Zoltán polgár­­mester és Váczi János alpolgármester tíz órakor avatja fel az épületet. (ISZ)

Next