Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)

1792-01-13

egy’pikszist, ’s kiná­lya belőle a’Vezetőjét. Ez, kész módisággal nyúl a’ pikszisbe, ’s szívja édesdeden a’képzeltt jó - féle tobák helyett, a’ tsalárd Sk­ ennek álom­­ hozó porát. Alig mennek két lépést, hát már operált (dolgozott) a’ por, mert el szende­­redik álltában a’ Gavallér, ’s el hanyatlik. E’ kellett a’ Sirennek, mindjárt neki áll az el­­­altatott Legény’ zsebjeinek; ’s magához vévén , a’ mi pénzt talált azokban , az órá­val eggyü­tt, úgy el­tűnt, valamint a’ ten­geri Sirenek a’ mé­ly viz­ öbleiben. — Fel­­eszmélödik kevés idő­ vártatva a’ Legény, ’s látja, hogy koránt sem pihés ágyon nyúj­­tódzott; és hogy nem csak társ, hanem pénz és óra nélkül is maradt. — — Nem mind arany az, a’ mi arany módra tsillámlik. Nem is mind nagy, és nemes érzékenységű Dáma az , a’ kit annak mutat a’ külső í­zin. — Boldog, ki a’ más kárán tanulhat! — Didi. JSe'met Országi ujj Anekdota. Egy Hertzegségben , de a’ mellynek ne­vét tsak két tsillaggal * * tehetjük ki , lakik egy tehetős paraszt Gazda. Tis­ztességes és, helyre egy Gazdaíszony a’ Felesége, de ő még sem elégedett meg ezzel; hanem arról a’ ross­z szokásról varrott Ilimet, melly már sok nagy Uraknak egés­z természetekké vált. — Nem volt ugyan néki abban módja, hogy különös s­zálláson tartson magának ágyast, ’s nehány száz vagy ezer forintokat fizessen annak esztendőnként, hanem s­zép szolgáló­­kat fogadott ’s a’ t. Vette észre a’ Felesége e’ dolgot, de nem szóllott neki semmi zog-­ 2 szót.

Next