Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)

1792-01-13

fogja a’ maga nemes gondolkozása Felesé­gének méltó kívánságát te­lyesíteni. — El­­ső a’ Konsiítórium előtt való meg­jelenés’ napja. Beteggé teszi magát az Ember, Fe­lesége, tanátslására ; az Asszony pedig el­megy, ’s be­jelenteti magát a’Konsiítórium­­nál. Meg kérdeztetvén, mit akarna? feleli, hogy az ő Férje c­itáltatott; de mivel beteg, meg nem jelenhetett , hanem ímé­g ott va­gyon helyette, hogy meg­értse a’ Konsistó­­rium’ akaratját. El­áll a’ Konsistóriumnak szeme s­zája , ezen jelentésnek hallására. — Meg­­­szóllal azonban ismét az Asszony: „ Bizonyosan , úgymond,­­megint az az isten­­telen Szo­nszédunk akart minekünk galyikat okozni.“ Ekkor el­beszélli az Asszony az egész történetet, azt hazudván kegyes tsa­­lárdsággal (pia fraude — ha ugyan lehet i­lyen), hogy nem a’szolgáló, hanem ő volt a’ Férjével oda ki a’ szőlében. Ekkor egy­más szemébe néztek a’ Konsiílórium’ Tagjai, ’s egy szívvel szájjal ártatlannak kiáltották a’ ké vádolttat ; a’ vádolót pedig meg­büntették. Midőn haza ment volna az Asz­­szony a’ vigasztaló hírrel, nyakába borúlt a’ Férje, ’s alig tudott szókat találni, a’ maga háládatos indúlatinak ki­­fejezésére. Mindjárt ki­­­fizetödött a’ szolgáló, ’s el­­botsáttatott. Ez időtől fogva hív Férj, ér­zékeny Atya, ’s szorgalmatos Gazda vált az Emberből! * Londoni ujj Anekdota. Ama’ hires Peli­sario nevezetű tudós Zsidó , meg­halároza a’ múlt hónap’ vége táján Londonban, életének 86 dik esztendejé­­bért.

Next