Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-01-13
fogja a’ maga nemes gondolkozása Feleségének méltó kívánságát telyesíteni. — Első a’ Konsiítórium előtt való megjelenés’ napja. Beteggé teszi magát az Ember, Felesége, tanátslására ; az Asszony pedig elmegy, ’s bejelenteti magát a’Konsiítóriumnál. Meg kérdeztetvén, mit akarna? feleli, hogy az ő Férje citáltatott; de mivel beteg, meg nem jelenhetett , hanem ímég ott vagyon helyette, hogy megértse a’ Konsistórium’ akaratját. Eláll a’ Konsistóriumnak szeme szája , ezen jelentésnek hallására. — Megszóllal azonban ismét az Asszony: „ Bizonyosan , úgymond,megint az az istentelen Szonszédunk akart minekünk galyikat okozni.“ Ekkor elbeszélli az Asszony az egész történetet, azt hazudván kegyes tsalárdsággal (pia fraude — ha ugyan lehet ilyen), hogy nem a’szolgáló, hanem ő volt a’ Férjével oda ki a’ szőlében. Ekkor egymás szemébe néztek a’ Konsiílórium’ Tagjai, ’s egy szívvel szájjal ártatlannak kiáltották a’ ké vádolttat ; a’ vádolót pedig megbüntették. Midőn haza ment volna az Aszszony a’ vigasztaló hírrel, nyakába borúlt a’ Férje, ’s alig tudott szókat találni, a’ maga háládatos indúlatinak kifejezésére. Mindjárt kifizetödött a’ szolgáló, ’s elbotsáttatott. Ez időtől fogva hív Férj, érzékeny Atya, ’s szorgalmatos Gazda vált az Emberből! * Londoni ujj Anekdota. Ama’ hires Pelisario nevezetű tudós Zsidó , meghalároza a’ múlt hónap’ vége táján Londonban, életének 86 dik esztendejébért.