Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-01-13
Q.111" .ill.O 67 hogy tsupán fél óránnyira esett oda az Ország’ határa, ’s gyalog sokkal könnyebb menetet esik a’ hegyi keskeny utakon, mint kotsin, fogtuk bizonyi magunkat, ’s felkerekedtünk más nap (Dec. 22-dikén) gyalog, ’s mentünk az Ország’ határához, mellyet egy Rue Vadului nevű patak formál. Ez választja el t. Havasalföldet ( Oláh Országot) Erdélytől. — A’ Követnek túl a’ patakon volt vonva egy kivülröl zöld , belülről pedig veres sátora. Maga a’ Követ párnákon élt, a’ Követtség’ Titoknokjával, ’s a’ jövendőbeli Vejével eggyütt., ki mintegy 17 esztendős szép Iffjú. A’ több Törökök a’ sátor’ két oldala mellett állottak , többnyire mindnyájan drága skarlát felső ruhákban. — Nem sokára azután, hogy mi eljutottunk a’ határhoz , érkezett utánnunk egy Svadron Huszárság a’ Leopold Toskána Regementjéböl ; továbbá két Kompánia az Orosz gyalog Regementjéböl, török musikával; azután két hintó : eggyik a’ Követ’ számára való , a’ másikon pedig Roth Fö- Strása mester, és Udvari Tolmáts Stürmer Urak ültek. Házai ismét L. Toskána’ Huszárjai lovaglottak. Roth és Stürmer Urak ki szállottak a’ patakon innen, egy sátor alá. E’meg lévén, által küldötte kevés idő múlva a’Követ eggy Emberét, az egymással való szembe-jövetel’ ceremoniájának megtudakozására. Mihelyt meg vitte ez a’ választ a ’ Követnek, legottan mozdúlások lettek mind a’Törökök’ részéről, mind a’ miénkről. A’ Követ felkelt a párnákról, és indúlni kezdett a patak felé. Felkelt Fe