Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-02-14
tőlem az eránt. Kéttség kívül van az Uraknak arra jussok, hogy a’ Nemzet’ javának tekintetbe való vételét elembe terjesszék; de azon mód eránt, mellyel tselekedték ezt az Urak , fenn említett Végzésekben , sok szellem volna; hanem ha látnám, hogy a’ környűlállások olyanok, mellyekben teljesíteni kell inkább haladék nélkül, mint próbálgatni törvényes jussaimat. — Még 14 napokkal ezelőtt megirtam már én a’ Tsászárnak, hogy felelne egész meghatározással azon pontomokra, mellyek tárgyai az Urak’ végzésének. Oly formálag alkalmaztattam magamat a’Tsászárhoz , mint szükség alkalmaztatni magát egy Hatalmasságnak , más Hatalmasságokhoz. Ha hadra kél a’ dolog, érzem, hogy ditsösségemre szolgál énnekem, eggy olly Nemzetnek nevében kommandirozni ( kormányozni), melly annyi bátorságot mutat. Tudva van előttem az ő egész ereje; de én azzal az okossággal tartozom mérsékelni lépéseimet, a’ minimü serénységgel tétetem a’ hadi készületeket , hogy hat hét alatt táborba szállhasson a’ Sereg. Semmi szembe tűnőbb próbáját nem adhatnám én , úgy vitélem, a’Konstitutióhoz van szó indulatomnak , mint ha olly gondossággal eszközlöm a’ békességnek fenn maradhatását, a’ milyen serénységgel tétetem a’ hadi készületeket. A’ leg nyughatatlankodóbb bizodalmaimság is kénteleníttetik meg és mérni, hogy én, ezeket tselekedvén , telyesítem minden kötelességeimet. — Midőn fiabtól van a’ tanátskozás, nem engedi még akkor