Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)

1792-02-14

hogy tsak maga maradt, ’s nyakán a’ nagy setétség. Tüzet látván , megyen a’ mint mehetett, ’s késő éjszaka ér bé Szesztára, Kassához két mérttföldnyire. A’ Mester’ házánál még világ volt, oda megy, szállást kér, ’s be­­­fogadtatik. Betsületes neve Ke­gyelmednek? kérdi a’ Mester. Én, Mátyás Kováts vagytok, felel a’Király, Budán lakom, ’s ide ’s ide jártam. A’ Mester , vatsorát akar főzetni feleségével , de Mátyás Kováts látván, hogy ilresetske a’ kamara, nem en­gedte. J­o hát egy fazék bort hozatok, monda a’ Mester, ’s küld a’ tsap - izékre. — Biz’ azt izenik ott kegyelmednek, mond’ a’ szol­­gáló , hogy rója-le előbb a’ régit, különben zálog nélkül nem adnak. A’ szegény Mester, szégyenletében, a’ tógáját, vagy minek is hívták még akkor, küldi zálogba. Nem jött üresen a’ szolgáló, ’s a’ Mesternek ollyan kedve kerekedett, hogy maga a’szolgálóval, Mátyás Kováts pedig Mesterné Asszonyommal jól meg­rakták a’ lejtőt. A’Magyar hospi­­talitás szerint, Mátyás Kováts más nap jó­kor reggel schlaskreutzer (szállás- pénz) fizetés nélkül indúlt látnak, ’s meg­­­igértette a’ Mesterrel , hogy egyszer Butára m­egyen, vissza adni a’kölcsönt. Én, monda a’Király igen esm­éretes Ember vagyok Budán a’ Kapu­soknál, csak tudakozza Ked, hol lakik Máty­ás Kováts? ’s a’ Kapus Kendet mindjárt el vezeti hozzám; mert tudja, hogy a’ betsületes Ven­dégért ő is kap eggy ital bort. — A’ Király el­­ megy, ’s a’ Mester­ tsak iszik Mátyás Kovátsnak szerentsés haza - meneteléért. — Feleség, monda egy­kor a’Mester, nem felejt­hetem én azt a’ Budai Kovátsot. Derék eggy

Next