Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)

1792-02-14

Ember volt az, nosza készít és egy tsupor vajat­, hadd megyek Budára,meg­­­ígérte, hogy jót lát, tudom , hogy embere les­z szavának, de é­n se mehetek üres kézzel, ’s leg­­­alább a Feleségének egy tsupor vajat viszek. — — El­­­indúl a’ Mester a’ vajjal, ’s be­ér Budára. Tudakozza a’ Kapust, hol lakik Máty­ás Kováts ? ’s a’ Kapus maga kezdi vezetni a’ Mestert. — Ejnye de jó , hogy ide jöttem, gondolja magában a’ Mester, derék Ember­nek kell ennek­ a’ Mátyás Kovátsnak lenni, hogy a’ Kapus így kap a’ Vendég - vivésen; ’s hát a’Várnál vagynak, ’s a’ Kapus int a’ Mesternek, tsak fel a’ gráditson! Szepeg a’Mester, mert nem fért a’ fejébe, hogy a’ Kováts o­lyan roppantt házban lakjon ; de akarta/ nem akarta, menni kellett. Be­érnek a’ Mátyás Kováts’ c­ifra palotáiba, elő jön a’ Kováts, de nem kormosán, ’s a’ Mester térdre bukik. Kelj fel, jó Koma, mond a’ Király , volt é ebéded? ’s fordul a’ Királyné­hoz : Feleség, főzess neki egy kis ebédet, ő is szívesen látott engem. Őrziik a’ Mester’ ret­tegése, törölgeti izzadtságát, ’s utoljára még a’ tsupor vajjal is kedveskedik felesége’ ne­vében a’ Királynénak. El készül az ebéd, a’ Király hegedültet, ’s ebéd után tántzra kerekedik maga talám a’ Tétényi Leánnyal, a’Mester pedig a’Királynéval. — így telvén el Budán vagy két hónapja a’ Mesternek, kérdi a’ Király: mit kíván tőle? Tsak azt az eg­­yet, Felséges Uram, hogy Szesztán nagyobb légyen az ittze­­ monda a’Mester , ’s azólta szintén e’ mai napiglan nagyobb az itt, mint minden más gibalíji Helységekben.

Next