Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-02-14
Ember volt az, nosza készít és egy tsupor vajat, hadd megyek Budára,megígérte, hogy jót lát, tudom , hogy embere lesz szavának, de én se mehetek üres kézzel, ’s legalább a Feleségének egy tsupor vajat viszek. — — Elindúl a’ Mester a’ vajjal, ’s beér Budára. Tudakozza a’ Kapust, hol lakik Mátyás Kováts ? ’s a’ Kapus maga kezdi vezetni a’ Mestert. — Ejnye de jó , hogy ide jöttem, gondolja magában a’ Mester, derék Embernek kell ennek a’ Mátyás Kovátsnak lenni, hogy a’ Kapus így kap a’ Vendég - vivésen; ’s hát a’Várnál vagynak, ’s a’ Kapus int a’ Mesternek, tsak fel a’ gráditson! Szepeg a’Mester, mert nem fért a’ fejébe, hogy a’ Kováts olyan roppantt házban lakjon ; de akarta/ nem akarta, menni kellett. Beérnek a’ Mátyás Kováts’ cifra palotáiba, elő jön a’ Kováts, de nem kormosán, ’s a’ Mester térdre bukik. Kelj fel, jó Koma, mond a’ Király , volt é ebéded? ’s fordul a’ Királynéhoz : Feleség, főzess neki egy kis ebédet, ő is szívesen látott engem. Őrziik a’ Mester’ rettegése, törölgeti izzadtságát, ’s utoljára még a’ tsupor vajjal is kedveskedik felesége’ nevében a’ Királynénak. El készül az ebéd, a’ Király hegedültet, ’s ebéd után tántzra kerekedik maga talám a’ Tétényi Leánnyal, a’Mester pedig a’Királynéval. — így telvén el Budán vagy két hónapja a’ Mesternek, kérdi a’ Király: mit kíván tőle? Tsak azt az egyet, Felséges Uram, hogy Szesztán nagyobb légyen az ittze monda a’Mester , ’s azólta szintén e’ mai napiglan nagyobb az itt, mint minden más gibalíji Helységekben.