Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)

1792-09-11

való háládatosságokat, hogy a’ Játék’ vége* vel, eggy oszlopon szemléltették a’Felségek* meg­­­vitágosíttatot­t képeiket. Mind ezen szives indulatnak m­eg­­­bizonyítása , mind az egész Játék, igen tetszett e Felségeknek. A’ Játék közben, mindenik jádzó Szemé­ly­­röl különösen méltóztatott tudakozódni a’ Fels. Tsás­zár. Meg­értvén a’ mi jó Nádor­­ispányunk, hogy egy Magyar Származású Leány is volna a’ Jádzók között; mindjárt azt tudakozta tőle : ha tudna ő magyarul? E’ folyó hónapnak első napjaiban olly rekkenő melegek voltak itten , hogy a’ leg­hevesebb Kánikula’ közepébe is oda illettek volna. Ezeket , felette nagy égi­­ háború követte a’ múltt Pénteken estve , ollyan, a’ millyennél különbbet még a’ bértzek’ lakosi sem igen hallanak. A’ belső Városba is le­ csapott az Isten-nyila, ’s ott hagyta el nyomait Stofs am Himmel nevezetű ház­ban , és az úgy nevezett Paffzaui Udvarban; de semmi nevezetes károkat nem tett. Az árván maradott Jaquemin vasas Reg.­je *) , ide fogja hagyni Bets Városát, ezen Hónapnak 23-di­kán , ’s le megy kvártélyra Alá* *) Alig halálozott t. i. a’ múltt Hónapban ezen Reg. nek Tulaj­do­nujj­a B. Jaquemirig egy meg élemedett derek ösz Úr. Jól tu­dott Alá­gyárid, és igen s­zer­ette a’ Ala­­gyarokat , a’ minthogy sok Alagyar szúlete's­ jeles Ifjakat is vett fel a’ Heg­­yébe.

Next