Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-09-11
P52í£Sa*ő Úr ö Excell. ja. Válaszolt néki , Gubernátor . Kegyelmessége. E’ meglévén, le-tevék a’ Rendek a’ Elitet. Viszontagolta ezt, a* Kir. Biztos Úr is ő Felséges nevében, ’s egyszersmind szivekre kötötte a’ Rendeknek F. Fejedelmünk’ környék állásait a’ Frantzia Hadra nézve. Ezzel vissza téré, elöbbeni pompájával. Mindjárt követtséget rendelének a’ Nemes Rendek Excellestziájához, melly által jelentették , hogy ő Felségéhez való örökös hívségek’, ’szeretetek’ megbizonyítására, ki-telhetö ajándékjok mellett, életeket, ’s véreket is készek fel-áldozni. Ezzel a’ Gyűlés eloszlott, a’ mikoron is másfél száznál több számból álló hivatalos Uraságok mentenek a’ Biztos Ur ő Excel,a’ Ebédjére. Az Ebédet, nagy Játék, és a* Város’ nevezetesebb részeinek megvilágo sítása követték. A’ harmadik, és negyedik Ülés, az ő Felségétől helybe-hagyatott Ország-Gyülési Tzikkelyek’ olvasásában telt el, azzal a’ hozzá - járással, hogy ugyan ekkor az egygyesség hitét (unionis juramentum) is letették , és a’ Fels. Udvartól nyugodalomra kéredzett Tabulae Praeses M. Gróf Bethlen Pál Úr ő Excell.ját, szives kérésekkel továbbra is meg marasztákt a’Nemes Rendek, hivatallyában. A’ negyedik, és ötödik Ülésben , a’ Bétsbe jártt Országos Követeknek Relátziója (Hozománnyá) olvastatott, mellyböl örömmel értették a’Nemes Rendek, kegyes Fejedelmek’ atyai jóságát. Erre elő adta a’Szász Nemzet maga vélekedését.“ Kolos m