Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)

1792-09-11

Kolosvárról, August. 30-dikán. ,, Mind a’ helyben - hagyott, mind a’ helyben nem hagy­ott Ország - Gyűlési Tzikkely­ek , ’s az azokra való Észre - vételek , Deputát­iónak' adattak által. Már tegnap által is ment tiz Tzikkelyeken a’ Deputátzió. Ma ismét Or­­szágos Gyűlés vagyon. “ Frantzia Országról, a’ ki csendes vérrel akarna mostanában olvasni, szü­kség, hogy törvényűé tegye magának: Nil admirali. Semmin sem kell csudálkozni. •­ Már Luk­ne­r sem Franc­ia Fő- Vezér többet, hanem Gen. Kellermann állíttatott­­ elő helyébe. A’ Jakobinusság’ szemei előtt, abból állott Laknernek a’ leg­­j­agyobb vétke, hogy a’ Királyról, ’s Lu­­faretteről igen érzékeny indulattal talált s­zóllani; és hogy az August. 10-dikei végzé­seit a’ II. Gyűlésének kezdette volt eleinte b­étsárolni. Mivel mindazáltal tsak ugyan ajánlotta annakutánra magát­­mint köze­­lébbi Hírmondónkban említettük), hogy kész lészen­­ szolgálni a’Nemzetet , mostani köz- Dy­lállásaiban is : tehát az említett jö­véteknek más szint is keresték a’ Jakobi­nusok, t. i. hogy igen könnyen hivő, ’s változó értelmű, és hajlandóságú lett légyen az öreg Vezér, és mindenekben mások által hagyta magát vezéreltetni; melly hibáknak sok rossz következései is voltak már, p. o. hogy a’Frant­ia Sereg oda hagyta Courtrai Városát , mellyet el­foglalt volt Nustriai Flandriában; hogy Frant­ia Ors­zág’ szélei, Óltalom nélkül vóltak ’s a’ t. — A’ kik meg maradtak August. 10 dikén életben, a’ Kir. Ház’

Next