Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-09-11
35 Ház’ Hívei közzül, irgalmatlanul öldögleti azokat — még pedig a’mi legszörnyűbb dolog , igazságnak szine alatt — az a’ Törvényszék, melyet a’ JST. Gyűlése állított fel mostanság, a’ Párisi gyülevészség’ fenyegetödzésére. Mészárlása’ helyéül választotta azon részét a’ Kir. Palota’ udvarának, mellyen az előtt, lovon való nemes vitézi gyakorlások ( carrusselek ) tartattak , ’s a’ mellyen mene véghez nagyobb részént az Aug. 10 dikei szörnyü vérontás. — Danglemont Úr vala, ezen vérengező Törvényszéknek első áldozatja, kinek is fáklyák’ világánál ültetett el a’ feje August. 22-dikén estvéli 9 órakor, azért, hogy titkon katonákat gyűjtött a’ Király’részére.— Hasonló ki menetele vala August. 24-dikén Laporte Úrnak, kinek a’ Törvényszék’ ítélet - tétele szerént a’ volt a’ vétke, hogy a’ Királyi magános Kincstárból, mellynek ki-szolgáltatója valt, gonosz végekre fordított légyen nagy summákat. Ki vitetvén Laporte Úr a’ fővétel’ s helyére, így szóllott a’ Néphez: „Frantzia Polgárok! Én, ártatlanul halok meg. —Óhajtom , hogy az én halálom, bekességet eszközölhessen tinektek.1l — Erre, a’ volt a’ feleletje egy magános Személlynek : „Nem elünkbe kellő vala tehát ügyedet terjesztened, hanem szükség lett volna meg mutatni ártatlanságodat a’ Biráid előtt, kik a Nép’ Biztosai. “ — A’ szerentsétlen Laporte Úrnak esztendei jövedelme reá ment, a’ mint írják, 500 ezer livrára. A’ Revolutió előtt is fő Szolgálatot viselt volt már ő a’ Kir. Udvarban, de arról lemondván, ki ment lakni a’