Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)

1792-09-11

OSSEISSQ 386 a’ jószágába, na ellj mindjárt Pár­is mellett; vagyon; hanem csendes magánosságát újra fel­cserélte udvari élettel, mellynek most erőszakos halál veté végét. Élt Laporte Úr 55 esztendőket; hagyott maga után egy szo­­morú Özvegyet, és tiz esztendős Fiútskát.­• Nevelte a­ meg­öletett szerentsétleneknek számát, August. 25-dikén Durosoy Úr­, a’ Gazette de Paris nevezetű Újság’­­írója , kit azért nyakaztatott­­ le a’ Jakobinus Törvény­­szék, hogy szabadon irt, az úgy nevezett, és annyira magasztaltt Szabadság­ Hazájában. A’ minémű bátorsággal védelmezte ezen Közönséges író életében a’ Vallást, és a’ Királyt, s­zintén ollyan erős lelküséggel nyi­latkoztatta­­ ki utóllyára is, hogy ő kész meg­ halni azon két nentes tárgyakért. —­­Által­ adott egyszersmind halála előtt egy petsétes Levelet a’ maga Biráinak, melly’et ezek nagy kívánsággal bontottak­­ fel ; de nem találtak benne egyebet ezen két sorok­nál: ,, Egy Royalistának ( Király­­ Hívének ), a miilyen­en vagyok, Sz. Lajos''napján kell­tt meg­­­halnom.­­ Hogy annál több vért ont áthasson Párisban a’ Jakobinusság, arra kérette a’ Városi Magistrátus által, melly már most mind Jakobinusokból áll, August, 23-dikán a’ Nemzet­­ Gyűlését, hogy az Itarellán­osi Fő Törvényszék’ meg­­­ítélésére bízatott fő Foglyokat vitesse mind Parisba, ’s ott rövid törvényt szolgáltattasson néktek; az az , minden hosszas visgálás nélkül nyakaztassa le őket. Szokás szerént, fenyegetődzéssel fejezte­ be a’ kérését. — A’ Nemz. Gyűlés’ -Elöl*

Next