Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-10-09
gyenge arató Leánykának 20, a’ kéve-kötő Embernek pedig 24 krajtzár volt a’ napi bére; azonban a’ búza oly bőven fizetett, hogy az Öregek 30 esztendöre vetik, hogy nem volt oly termés, mint az idén. Egy tsorjió (kereszt), 17 kévéjével számlálva, bőven megadta a’Pesti mérőt ( más fél Posonyit), a’ kukoritzának (tengerinek), hasonló nagy ideje valt. Egy száron, 3, 4, 5 tsévék (tsövek ) találtattak. Az árpa, zab, és köles is jól fizettek. A’ tisztában tiszta búzát némelly hajós Gazdák, 45; a’ mellyben eggy idei rozs van, 37; a’ kölest 17; az árpát 13; a’ zabot 11 ’s 12 garasokon szedik. A’járó búza, mellyet t. i. egyszer ötszel, máskor tavasszal vetnek el, az idén nem volt oly termékeny, mint tavaly, mivel a’ hivség a’ szemét megszorította. Az őszi életet nyóltzadán , a’ tavaszit hetedén takarták a’ részesek; de többnyire magok takartak, ’s napszámossal takartattak a’ Gazdák. A’ nyomtató rész is a’ szerént ment. — A’ dinnyének dogi (rendkivülvaló divattya) volt az idén nállynk , 7, 5 ’s több szekér is megállott egyszeribe a’ piatzon ; ezen kivül minden gondos Gazdának Fekete nevű pusztán bövséggel termett; úgy dohány is, hanem a’ Sept. 7-dike’ estvéjén 10 és 11 óra között jött jég essös szélvész, valamit kinn talált, mindezaz ölzve rontott; a’szöllöinket, mellyeket a tavaszi hideg is megrontott volt már, Ölve törte, úgy hogy nállunk eggyik ember a’ másiktól nem azt kérdi: hány hordó, hanem hány kulacs bora lett. A széna termésére sincs panaszunk, hanem .