Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-10-09
SS2 nézve szánstékoznak véget vetni az eggyütté való páros életnek. Azok igyekezni fognak rajta, hogy viszont öszve - szerkeztethessék a’ meghasonlott Feleket; de ha sikeresen talál lenni barátságos, és atyafiságos törekedések , tehát akkor ezen egész történetről egy bizonyság - levelet készítenek, mellynek mind magok, mind az öszve nem férő pár is alája írják magokat, és még egy Tanátsbéli személy. Ezen bizonyság - levelet viszik annakutánna az egymás iránt megunatkozott Felek a’ Magistrátushoz, mely által, minden további visgálás nélkül elválasztatnak egymástól. Kettős értelmű nevettséges mondás. Egy Frantia Jakobinus Polgár , azt mondja a’ Fiának : Nosza Fiam vedd fel a’puskádat, ’s eredj el, Császári és Fruscus Katonákat lőni. — Nem kell nékem puska, felel az iffjú Francia, hanem kard, mert Pruscus főt szeretek én nyesni, ’s reményem, hogy afféle ajándékkal kedveskedhetett Atyám Uramnak is, ha parantsonlya.— Csak azt hallhassam, édes Fiam, felőled, mondá néki az Apja, hogy vitézül viselted magadat: nem bánom én, ha mindjárt fő nélkül jössz is vissza. * * * * * * * * * Küldjük Istenben bóldogúltt Idősbb G. Ráday Gedeon képét. Nagyon óhajtanánk, ha a’ Biográfiáját is meg kaphatnánk ezen nagy emlékezetű Litterátorunknak, (>*■»gyw)