Magyar Hírmondó 3. (1793. január-május)

1793-03-26

39. Paristok­ látjátok ezekből a’ veszedelem* nagyságát.“ — Más nap meg­jelent a’ N. Gyűlése előtt Páris Városa' Fö Fiskálissá, ’s o­ly bíztató jelentést tett, hogy Párisból magából több ki-telhetik húsz ezer Rekru­­tánál. —­ Ezen bíztatására a’ Fö Fiskális Urnák, megengedik a’ környállások azt a­ rövid jegyzéseket tenni, hogy a’ hi­telesítés igen nagyon különbözik a’ haladék nélkül való, és meg­kivántató hitelestől. Neveti az okos Ember, midőn olvassa, hogy vagyon o­lyan Nép a’Világon, melly fel­­­fogadtatja a’ maga Fejedelmével, hogy jó időket fog járatni. De a’ Párisi Jakobi­nusok éppen nem nevethetnek, ennek olva­sása’ alkalmatosságával; vagy ha nevetnek, magokat nevetik­ ki s mert ők, a’ jó idők' jártatásánál egy tseppel se kivannak köny­­nyebb dolgot a’ magok Vezérjeiktöl, midőn azt kivánnyák töllök, hogy diadalmaskod­janak az egész Világon. Azt kivá­nyák pedig, mert Mártz. 8-dikán tartott Klubjok­­ban sok Tagok ébresztették a’ Gyűlést, hogy módot kell keresni Durnourier­ ’s más Gene­rálisoknak meg­­ büntettetésekre. A’ néző része pedig a’ Jakobinusoknak, szokott esztelenséggel egyszeribe ki­­ kiáltotta a­ szentent­iát : ,, A’ mi akaratunk az, hogy el­essen a’ Dum­ourier feje.“ — Az ingye­neknek hallása, vajmi nagy ösztön lehet Dumouriernek, a’ hadi sanyarúságoknak nagy készséggel ’s örömmel való szenvedé­­sére; mert bizodalma lehet, hogy ha Párisba megy .

Next