Magyar Hírmondó 4. (1793. július-december, 1-53. szám)

1793-11-08 / 38. szám

a’ maga Sereg-osztállya előtt küldötte­ W­aide­c­k, IVanzendorf ( V­anzenau) tájján. Még tsak alig virradt, hogy meg­látott említett Osztályunk maga előtt két ezer lovas Ellenséget. Hangoztatta mind­járt a’ Magyar Vitézi Rajta Rajta kiáltá­sokat , ’s szokott bátorsággal nyomótt feléjek a’ Frantziáknak; de mivel ezek is bíztak magokhoz, ’s meg­állva , egés­zen kardjok’ végére várták Huszárjainkat, tehát a’ Rajta Rajta kiáltásokat egyszerre kard­­csattogás váltotta­­ fel. Eggy ideig kemé­nyen tartották magokat a’ Frantziák; de hogy meg­bontotta rendjeket elöl a’Székely kard, kéntelenít tettek hátat fordítani, a’ midőn újra kezdődtek a’ buzdító és rettentő kiáltások, mellyek között sziíntelen nyo­mában vótt Lovasságunk az Ellenségnek, és kaszabolva űzte azt fél óránnyira Ópra­z­­burg Városához. El is ejtett belőlle öt százig valót.; 150-nek, bár ha nem örö­mest is, pardont adott; fogott 20 lovakat. Nyert továbbá bagázsiás szekereket, és 12 ágyúkat is; mert a’ mint vissza-tért volna a’ Bran. Lovasok’ pusztításából , szembe találkozott egy csoport Fran. Gyalogsággal, mellyet veres köpönyeges gyalog Fratpár­­tistáink nyomtak­ ki az erdőből Wanzen­­dorf mellől. O­ly zavarban volt már ezen Sr. Gyalogság különben is , hogy sokáig lőni is el­fejej­ett Huszárjainkra, a’ midőn pedig távol voltak még ezek tőle; hogy

Next