Magyar Hírmondó 4. (1793. július-december, 1-53. szám)

1793-12-03 / 45. szám

anelly Batalionunknak, és Osztályunknak kemény ti­zs által vissza is szorittatott a’ Frantziaság az erdőbe; de azután még is által-rontott az erdő’ árkán , mindazáltal az a’ különbség volt az elöbbeni, és ezen újjabb által - rontás között, hogy valakik, innen voltak másodszor az árkon, azok tö­bbé vissza nem mehettek, mert Székely~ Hu­szára­ink , és JPaldeck - Dragony­osaink meg­lepvén őket nagy hirtelenséggel mind le-aprították, egy Strájamesteren, és két lovakon kívül, mellyeket el-hoztak ma­gokkal. Ez sem ijjesztette­ el azonban az Ellenséget, hogy újra ne mutassa magát az erdők csúccsánál , de onnan is vissza­­mozdíttatott, keresztbe való ágyúzásaink által , hanem mivel újjabb meg újjabb segíttsége érkezett , mellyel szakadatlanul fel­válthatta magát, ez okán te­ljességgel nem akart tágítani, úgy hogy reggeli hét órától fogva délutánni 4 óráig, még tsak egy minutáig se szüntette a’ tüzelést. — Ugyan tsak foganatosabb volt ,még is a’mi kortársaink’ tüze, és gyalogjainknak pus­kázása, a’ mellyet .Minkwitz Úr, Preisz- Regementbéli Oberster, igen böltsen intézett, mert végre kénteleníttetett vissza­­­lódúlni nagy veszteséggel az Ellenség. A’ mi vesz­­teségü­nk igen kevés volt, a’ tartós nagy tűzhöz képest, mert tsupán 30 sebesiekből, és két hólttakból áll. Preisz Al-Siadnagy Omaden, eggy a’ sebesnek közzü­l.

Next