Magyar Hírmondó 4. (1793. július-december, 1-53. szám)
1793-12-03 / 45. szám
anelly Batalionunknak, és Osztályunknak kemény tizs által vissza is szorittatott a’ Frantziaság az erdőbe; de azután még is által-rontott az erdő’ árkán , mindazáltal az a’ különbség volt az elöbbeni, és ezen újjabb által - rontás között, hogy valakik, innen voltak másodszor az árkon, azok többé vissza nem mehettek, mert Székely~ Huszáraink , és JPaldeck - Dragonyosaink meglepvén őket nagy hirtelenséggel mind le-aprították, egy Strájamesteren, és két lovakon kívül, mellyeket el-hoztak magokkal. Ez sem ijjesztette el azonban az Ellenséget, hogy újra ne mutassa magát az erdők csúccsánál , de onnan is visszamozdíttatott, keresztbe való ágyúzásaink által , hanem mivel újjabb meg újjabb segíttsége érkezett , mellyel szakadatlanul felválthatta magát, ez okán teljességgel nem akart tágítani, úgy hogy reggeli hét órától fogva délutánni 4 óráig, még tsak egy minutáig se szüntette a’ tüzelést. — Ugyan tsak foganatosabb volt ,még is a’mi kortársaink’ tüze, és gyalogjainknak puskázása, a’ mellyet .Minkwitz Úr, Preisz- Regementbéli Oberster, igen böltsen intézett, mert végre kénteleníttetett visszalódúlni nagy veszteséggel az Ellenség. A’ mi veszteségünk igen kevés volt, a’ tartós nagy tűzhöz képest, mert tsupán 30 sebesiekből, és két hólttakból áll. Preisz Al-Siadnagy Omaden, eggy a’ sebesnek közzül.