Magyar Hírmondó 4. (1793. július-december, 1-53. szám)
1793-12-03 / 45. szám
lehessen részese ezen tisztességnek előbb, hanem húsz esztendökkel halála után. Ezt a’ végzést mindazáltal, Maráthiák, mint a’ Jákobinusok’ Bálványának megditsőíttetéséért, elrontotta a’ Gyűlés. Houchard Ex - Generális, a’ kinek köszönhetik a’ Jákobinusok , hogy megtarthatták Dünkirchen Várát, írt fogságából Nov. 14.-dikén a’ Nem. Gyűléséhez, ’s kérte azt, hogy engedné meg nékie, hadd nevezhessen Tanúkat a’ maga ügyében, kiknek bizonyságaikat mindjárt öszveszedheti ott helyben egy Biró, ’s Parisba küldheti. így okoskodik említett írásában Houchard, a’ többek között: „Én, úgymond, nyóltzvankét ágyúkat nyertem, ’s még is vádoltatom. Soha se vert meg engemet az Ellenség, ’s még is vádoltatom. Én 30 ezer Embert , 13 ezerrel visszanyomtam, ’s mégis vádoltatom. Lehet-e engem’ azért bűnösnek tartani, hogy 30 ezer Emberrel 45 ezeret vissza nem verhettem ? cím Minekutánna egészen felolvastatott volna a’ Houchard-i Levele: felszóltalt egy Tag, ’s azt mondotta, hogy nem kell arra legkissebbet is ügyelni, hanem csak lássanak dolgokhoz. LevasseuX nevű Tag ugyan ezt javaslotta, és Houchardot hazugsággal, ’a gyáva félénkséggel vádolta. „Láttam én, úgymond, ötét, hogy azon a’ napon, mellyen verekedés vólt Vondtschotenél (Francia-Flandriában).