Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)

1794-01-14 / 4. szám

Törvény visgáltasson­­ meg. — Ezt javaslotta Cambacéres is, mert hogy száz ezer livra jövedelme legyen, úgymond, egy személlynek , az nem jó ugyan a’ Közöns. Társaságban ; de hogy tíz ezer livra jövedelem ismét, egy, vagy öt sze­­méllyre szálljon , már az mind eggy a’ Közöns. Társaságnak, a’ magános birto­kokra nézve pedig hasznos, ha a’kissebb örökségek eggyütt maradnak, mert az el­­aprózás által semmikké letznek. Ellenkező értelemben voltak Philippeaux , és még két más Tagok, kik közzi­ is az eggyik így okoskodott : „Jó Törvény az, a’ melly többeknek szolgál javokra. Már pedig bizonyos, hogy mindenkor többen vagy­nak az iffjabb Atyafiak , mint az első szülöttek. És így csak azt mondom én, hogy maradjon maga valóságában az a­ Törvény, me­ly egyenlő részeltetéseket parancso­lja minden örökös Atyafiaknak, az örökségekben.­( — Meg is maradt. Robespierre, a’Közjóra ügyelő Depu­­tát­ió’ nevében egy beszédet tartott Dec. 27-dikén a’II. Gyűléséhez, melly beijed­nek ide ment­ ki az értelme: ,,A’ szerentsés történetek, ösztönül szolgálnak az erős Lelkeknek. Hadd magaszta­lják Toulon­ csudáit Európa, és a’ Históriák. Nékü­nk az a’ kötelességünk, hogy készíttsünk új győzedelmeket a’ szabadságnak. Julius Tzézár, regulául vette­ fel, hogy még addig semmi se tevődött, a’ míg maradt

Next