Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)

1794-04-08 / 28. szám

Ha mi sem tanulunk a’ mások’ példáján , az is fogja nevelni boldogtalanságunkat, hog­y önnön magunk buktattuk abba ma­gu­kat. — Juthat eszébe a­ Gyűlésnek, hogy mind meg­mondtam én azt előre: mit fog szíílni hova­­­tovább a’ Franc­ia­ Országi újjítás, mind akkoráig, míg végre egész fel­forgatás les­­z belőlle. A’ mit én akkor úgy mondtam, mint Próféta, most úgy mondhatom , mint Historikus. Ezek az egymást fel­váltott történetek természetesek, és lec­kéűl szolgálhatnak egé­sz Európának, mivelhogy o­ly egyen­lőség vagyon az Embereknek természetek­­ben , ’s cselekedések’ módjában , hogy hasonló okok, csak nem mindenkor hasonló következéseket eszközölnek. — J Meg vagyok én arról győzettetve, ’s ki is mondom, a’Néphez van szó hajlandósá­gomból, hogy az ő boldogsága, a’ czéllya és tárgya minden jó igazgatásnak ; de azt is mondom egyszersmind , hogy akármelly század­ban , ’s akármelly Tartományban történt is az, hogy a’fő hatalmat magához ragadta a’ Nép­ allya — mellynek nevelte­tése, tudatlanság; állapotja , bizonytalan­ság; öröksége, reménység ; uralkodása, rendeletlenség — mind annyiszor oda lett a’köz szabadság, és boldogság, ’s az igaz­gatás’ törvénytelen kitolásának szerzői, mindenkor áldozativá lettek annak.

Next