Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)
1794-04-08 / 28. szám
Ha mi sem tanulunk a’ mások’ példáján , az is fogja nevelni boldogtalanságunkat, hogy önnön magunk buktattuk abba magukat. — Juthat eszébe a Gyűlésnek, hogy mind megmondtam én azt előre: mit fog szíílni hovatovább a’ Francia Országi újjítás, mind akkoráig, míg végre egész felforgatás lesz belőlle. A’ mit én akkor úgy mondtam, mint Próféta, most úgy mondhatom , mint Historikus. Ezek az egymást felváltott történetek természetesek, és leckéűl szolgálhatnak egész Európának, mivelhogy oly egyenlőség vagyon az Embereknek természetekben , ’s cselekedések’ módjában , hogy hasonló okok, csak nem mindenkor hasonló következéseket eszközölnek. — J Meg vagyok én arról győzettetve, ’s ki is mondom, a’Néphez van szó hajlandóságomból, hogy az ő boldogsága, a’ czéllya és tárgya minden jó igazgatásnak ; de azt is mondom egyszersmind , hogy akármelly században , ’s akármelly Tartományban történt is az, hogy a’fő hatalmat magához ragadta a’ Nép allya — mellynek neveltetése, tudatlanság; állapotja , bizonytalanság; öröksége, reménység ; uralkodása, rendeletlenség — mind annyiszor oda lett a’köz szabadság, és boldogság, ’s az igazgatás’ törvénytelen kitolásának szerzői, mindenkor áldozativá lettek annak.