Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)
1794-09-16 / 23. szám
ban ezer hét százan vágynak, ’s azok között csak egy tette meg a’ hiuvéti gyónást. Ő, úgymond , legszerentsésebb közttök, mert már két százat megtérített az Leopoldváriak közzül, azért kiváltképpen, mivel azok közűt nints egy Tiszt is. Most csak 400-an vagynak Leopoldvárában, mivel a’ télen sokan elhaltak közzülök. Csak Januáriusban magában három százan haltak meg, úgy hogy már meg vélt tiltva a’ Várba menni. A’ Kommendáns őket tánítra, ’s egyéb mozgásokra kénszeríti, egésségek’ fenn tartására nézve. Fából kardokat tsináltak magoknak, azokkal gyakorolják magokat, ’s egyszersmind múlatják is. “ Debretenből, Augupus’ 16-dikán. Ja. Minthogy kevés széna, és szalma lett, a’ nyári nagy szárazság miatt , ez okon, olly oltsó a’ szarvas marha , hogy egy borjas tehenet, mellynek csak tavaly is 40, 50 forint vólt az árra, meg lehet most öt, itat forinton venni. A’tavalyi ötven, ’* hatvan forintos lovat huszon, harmintzon. Az árpa’ és tengeri’ drágasága miatt, a’ tavalyi 10, 12 forintos sertés tiz tizenkét márjáson megyen. A’ melly Gazdáknak sok szénájok és szalmájok maradt meg a’ máltt gyenge télen, most azok szerencsések, mert ha húsz lovat, vagy búik szarvasmarhát ki teleltetnek, felét nekik adják a’ teleltetésért. Már a’ legjobb legelő