Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)

1794-09-16 / 23. szám

ban ezer hét százan vágynak, ’s azok között csak egy tette­ meg a’ hiuvéti gyónást. Ő, úgymond , leg­szerentsésebb közttök, mert már két százat meg­térített az Leopoldváriak közzül, azért kiváltképpen, mivel azok közűt nints egy Tiszt is. Most csak 400-an vagynak Leopoldvárában, mivel a’ télen sokan el­haltak közzülök. Csak Januáriusban magá­ban három százan haltak­ meg, úgy hogy már meg vélt tiltva a’ Várba menni. A’ Kommendáns őket tánítra, ’s egyéb moz­gásokra kénszeríti, egésségek’ fenn tartására nézve. Fából kardokat tsináltak magoknak, azokkal gyakorolják magokat, ’s egyszers­­mind múlatják is. “ Debret­enb­ől, Augupus’ 16-dikán. J­a. Minthogy kevés széna, és szalma lett, a’ nyári nagy szárazság miatt , ez okon, olly oltsó a’ szarvas marha , hogy egy borjas tehenet, mellynek csak tavaly is 40, 50 forint vólt az árra, meg lehet most öt, itat forinton venni. A’tavalyi ötven, ’* hatvan forintos lovat huszon, harmintzon. Az árpa’ és tengeri’ drágasága miatt, a’ tavalyi 10, 12 forintos sertés tiz tizenkét márjáson megyen. A’ melly Gazdáknak sok szénájok és szalmájok maradt­ meg a’ máltt gyenge télen, most azok szerencsések, mert ha húsz lovat, vagy búik szarvas­marhát ki­ teleltetnek, felét nekik adják a’ teleltetésért. Már a’ leg­­­jobb legelő­

Next