Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)
1794-09-16 / 23. szám
Frantzia Ország. Hogy Robespierre sebes fővel vitetett légyen gilijotínra, azt megírtuk ; de nem írhattuk meg akkor valóságos okát a’ feje sebjének. — Most így ír ezen és más sógoros tárgyakról , egy Párisi hiteles Tudósítás: „ A’ két Robespierre, St. Jusi, Couthon , Lebas, és még némelly Meghittjeik, a’ Városháza’ nagy Palotájának egy szomszéd kamarájába vették magokat Július’ 27-dik estvéjén, a’honnan jól lát, haltak magok is , az ő Követőiknek , ’s Védelmezőiknek, a’ más Felekezet által tett meggyőzettetését. Azonban beugrik közzéjek egy Barátjok azzal a’hírrel, hogy mindjárt fegyveres Emberek fognak érkezni elfogásokra. Ezen jelentésre előránt egy pisztolyt Robespierre , ’s homloka felé fordítván azt, így szólta a’ véle-tévökhöz: „ Engem’ nem fognak gilliotthozni, hanem tsak a’hóltt testemet.“ Lebas egy nagy kést vett elől, ’s midőn látta volna betoppanni a’Katonákat, úgy ütötte a’ kést a’maga méllyébe, hogy tüstént a Robespierre' l'xbnihoz esett, és ezek voltak végső szavait ,,Robespierrnek baráttságára, méltó fővel halok meg. “ Elébb nyomultak két katonák abban a’ szempillantásban, hogy megfogják Robespierrt. Ez elmosolyolván magát, így szólta azokhoz : „Szabadott éltem, igy is halok meg“ és azzal pisztolyát a szájába sütötte magának. Couthon,y