Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)

1794-09-16 / 23. szám

Fr­ant­zi­a Ország. Hogy Robespierre sebes fővel vitetett légyen gilijotínra, azt meg­írtu­k ; de nem írhattuk­ meg akkor valóságos okát a’ feje sebjének. — Most így ír ezen és más sógoros tárgyakról , egy Párisi hiteles Tudósítás: „ A’ két Robespierre, St. Jusi, Couthon , Leb­as, és még némelly Meg­hittjeik, a’ Városháza’ nagy Palotájának egy szomszéd kamarájába vették magokat Július’ 27-dik estvéjén, a’honnan jól lát­, haltak magok is , az ő Követőiknek , ’s Védelmezőiknek, a’ más Felekezet által tett meg­győzettetését. Azonban be­ugrik közzéjek egy Barátjok azzal a’hírrel, hogy mindjárt fegy­veres Emberek fognak érkezni el­fogásokra. Ezen jelentésre elő­ránt egy pisztolyt Robespierre , ’s homloka felé fordítván azt, így szólta a’ véle-tévökhöz: „ Engem’ nem fognak gilliotthozni, hanem tsak a’hóltt testemet.“ Lebas egy nagy kést vett­ elől, ’s midőn látta volna be­toppanni a’Katonákat, úgy ütötte a’ kést a’maga méllyébe, hogy tüstént a Robes­pierre' l'xbnihoz esett, és ezek voltak végső szavait ,,Robespierrnek baráttságára, méltó fővel halok­ meg. “ Elébb nyomultak két katonák abban a’ szempillantásban, hogy meg­fogják Robespierrt. Ez el­mosolyo­l­­ván magát, így szólta azokhoz : „Szabadott éltem, igy is halok meg“ és azzal pisztolyát a­ szájába sütötte magának. Couthon,­y

Next