Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)

1794-11-21 / 42. szám

je volna is m­ég most arra, hogy végig halgassa a’ Tanúk’ ki-kérdeztetését, nehe­zen hallgathatná az én oltalmazó beszéde­­met hasonló figyelmetességgel, és én se’ vol­nék alkalmatos ezen oltalom ’ beszédnek tartására , hanem ha ki pihenéndem­ előbb magamat. — A’ Fő-Bíró következendö­­képpen válaszolt: ,, Az észre­vétel — úgy­mond — igen helyes. ,, Végezi hamar Kö­zönséges-Fiskális Úr, a’ Tanúk’ ki­kérde­zését ? Még felére se’ vagyok készen , Mylord! monda a’ Közönséges-Fiskális. — Csak folyt azonban a’ tanúk’ ki-kérdezte­­tése, éjfélutánii­eggyedfél óráig, a’ midőn végre meg­­­határozták a’ Bírák, magok jobb voltokért is, hogy engedni kell az emberi természet’ gyengeségének , de az Esküditek, a’ Törvényszék’­házában ma­radjanak hálni, szoross vigyázás alatt; és reggeli hét órakor, jelenjenek meg ismét Ülő­ helyeiken. Úgy is lett, és újra elő­­vétetődött a’ Tanúk’ ki­kérdezése, de en­nek még más­nap se’ lehetett vége , mi­­nek okáért ismét a’ Törvényszék’­házában háltak az Esküditek, szemmel tartatván hasonló szorgalmatossággal , hogy senki is velek ne beszéllhessen , minthogy az An­gliai Törvények azt kívánják, hogy midőn főbenjáró dologról vagyon kérdés , egy­­gyetlen egy Ülésben tartozzanak hozni Íté­letet az Esküditek, és ezt abból az okból, hogy ne valamelly idegen sugallások, banán

Next