Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)
1794-11-21 / 42. szám
je volna is még most arra, hogy végig halgassa a’ Tanúk’ ki-kérdeztetését, nehezen hallgathatná az én oltalmazó beszédemet hasonló figyelmetességgel, és én se’ volnék alkalmatos ezen oltalom ’ beszédnek tartására , hanem ha ki pihenéndem előbb magamat. — A’ Fő-Bíró következendöképpen válaszolt: ,, Az észrevétel — úgymond — igen helyes. ,, Végezi hamar Közönséges-Fiskális Úr, a’ Tanúk’ kikérdezését ? Még felére se’ vagyok készen , Mylord! monda a’ Közönséges-Fiskális. — Csak folyt azonban a’ tanúk’ ki-kérdeztetése, éjfélutániieggyedfél óráig, a’ midőn végre meghatározták a’ Bírák, magok jobb voltokért is, hogy engedni kell az emberi természet’ gyengeségének , de az Esküditek, a’ Törvényszék’házában maradjanak hálni, szoross vigyázás alatt; és reggeli hét órakor, jelenjenek meg ismét Ülő helyeiken. Úgy is lett, és újra elővétetődött a’ Tanúk’ kikérdezése, de ennek még másnap se’ lehetett vége , minek okáért ismét a’ Törvényszék’házában háltak az Esküditek, szemmel tartatván hasonló szorgalmatossággal , hogy senki is velek ne beszéllhessen , minthogy az Angliai Törvények azt kívánják, hogy midőn főbenjáró dologról vagyon kérdés , egygyetlen egy Ülésben tartozzanak hozni Ítéletet az Esküditek, és ezt abból az okból, hogy ne valamelly idegen sugallások, banán