Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)
1794-11-21 / 42. szám
712 , mellyekkel, hogy Urániá ok. Fordítása legyen eggy bizonyos, ugyan ezen Név alatt ki jött, ’s Német nyelven írtt Faradéknak , a’ melly egy boldogtalan, de sok részben tiszteletet érdemlő Fejedelem-asszonynak , szánható Hamvait betstelenséggel illetni mondatik. Minthogy mi ezen írást nem láttuk, és látni sem kíván* nyuk , többet mi sem mondhatunk rólla, mint a’ mit a’ Közbeszéd rólla szólt. Szemesek lévén és buzgók, szándékunknak betsületére, tartozunk az Érdemes Közönségnél hintethető Elö-ítéleteket meg előzni. Minthogy ezen Hi*tel, senkinél a’ ki Munkánkat látta, ’s egyenes lélekkel ki terjesztett Intézeteinket, első Köttetünk Bé vezetésében olvasta, gyökeret nem foghat, azoknak a’ kik restellik azt megnézni , közönségessen azt itt jelentyük, hogy a’ mi magunknak ki mértt Határoktól, Szívünktől, és Gondolkozásunk módjától idegen, eggy oly forma foglalatú Termést, Hazánkba által plántálni akarnánk, és hogy ha szinte később tetézhetett is ezen közjelentésű címet, azon nállunk ismeretlen írónak, a maga Munkája eleibe függeszteni, mellyet mi elébb választottunk , czélunk különböző, és Munkánk más, és hogy ez a’ mi Urániánk Magyarokért készült folytatott írás , nem politika fetsegés, sem nem halttak emlékezetét tapodó alatsonyitás, és a’ mellybe, olly kevés Fordítást igyekezünk befogadni, a’ mint tsak lehet.— Közönségessen pedig, kérünk mindeneket, a’ kiknek kedvek vagyon, ítéletek alá venni Munkánkat, hogy a’ magok Igazság szeretetéért addig ítéleteket erántra függesszék fel, mig azt meg nem tekintették, és meg nem olvasták. Az Uránia" kiadói.