Magyar Hírmondó 7. (1795. január-június, 1-52. szám)
1795-01-13 / 4. szám
., Hunyai - Vármegyei Nemes Csóka Sámuel, midőn az Ország’ Rendji’ eleibe állíttatott , eggy igen szép beszédet tartott azok előtt. — Ezen Nemes Személy ellen kettő a’ vád; eggyik az, hogy meglőtte légyen a’ mostoha Annyat ; másik pedig az , hogy szándékozott a köz tsendesüséget meg háborítni. — — A’ 16-dik D esbenn, elő fordult az Orvos Gyarmati Öt által készíttetett, és a’ Rendek’ költségével ki nyomtattatott Magyar Grammatika, melly eránt az a’ Végzés lett, hogy a’ Nyomtatványai’ árrának eggy részével jutalmaztattassék meg a’ Szerzőnek nemes fáradsága; a’ más rész pedig ajárulékoztassék a’ Nemzeti Játtzó Társaságnak. “ A’ Törvényes Királyi Táblánál TtélőMesterséget viseltt M. Cserei János Úr, Királyi Ügyek Fő El-Intézőjévé ( Caussarum Regalium Directorrá) és egyszersmind Thesaurariális Tanátsossá lett. B és. Ts. K. Felsége, a’ Német Birodalmára nézve, következendő értelmi! Végzését tétette közönségessé a’ napokban: „ Mi Második Ferenti ’s, a’ t. .. Jóllehet mindenk ori hajlandóságunk vagyon, még ott is helyt adni a’ kegyelemnek, a’ hol büntetni kénszeríttetünk , szükségesnek látjuk mindszáltal a’ mostani kerek környülállásaihoz képest, hogy fel nagyunk