Magyar Hírmondó 7. (1795. január-június, 1-52. szám)

1795-01-13 / 4. szám

ezen hajlandósággal, és egéssz keménysé­get vegyünk elő eggy olly vétek ellen, melly, a’ Státus köteleit, ’s ebben a’ köz­­tsendességet és bátorságot egyenesen vesz­tegeti; következésképpen a’ polgári­ eg­­­­gyesülést, fő­ tzéllyábann akadályoztatja. Tagadhatatlan dolog, hogy mihelyest az eggymáshoz köteles Státus­z Tagjai kö­zött fel­bomlik az eggyesség: azonnal, minden magános Ember, akárki légyen, se’ életére , se’ vagyonjára nézve, nem maradhat bátorságban az erőszaktól ; az igazságot, jó­ erköltsöt, és rendet, félelem és nyomorúság váltják fel; ’s azok, kik­­nek eggy közönséges Haza Tagjaivá és Polgárivá lett össze - foglaltatássok szerénti Barátoknak ’s atyafiaknak kellene lenni; ellenségeikké ’s el­nyomóikká válnak egy­másnak. Tökélletesen meg-vagyun­k ugyan Mi arról győzettetve, hogy a’ mi igazgatásunk­­ra bízattatott Tartományok közönségesen iszonyodnak , az efféle szörnyűségekre még csak messziröl való hunyorítástól is: de ta­­láltatnak csak ugyan itt ott némelly ma­gános Szemé­lyek, a’ kik gonosz szándé­­koktól vezéreltetvén, vagy borongó-kép­zelődés által meg­vakíttatván, vagy az el­lenség c­é­ljainak eszközeiül magokat fel­vétetni meg­­­engedvén, illy végre c­élozó titkos fortélyoskodásokba elegyednek , és vétkes szándékjokat forgatván elméjökből is a’ közjóra, éppen nem ügyelnek.

Next