Magyar Hírmondó 7. (1795. január-június, 1-52. szám)
1795-01-13 / 4. szám
ezen hajlandósággal, és egéssz keménységet vegyünk elő eggy olly vétek ellen, melly, a’ Státus köteleit, ’s ebben a’ köztsendességet és bátorságot egyenesen vesztegeti; következésképpen a’ polgári eggyesülést, fő tzéllyábann akadályoztatja. Tagadhatatlan dolog, hogy mihelyest az eggymáshoz köteles Státusz Tagjai között felbomlik az eggyesség: azonnal, minden magános Ember, akárki légyen, se’ életére , se’ vagyonjára nézve, nem maradhat bátorságban az erőszaktól ; az igazságot, jó erköltsöt, és rendet, félelem és nyomorúság váltják fel; ’s azok, kiknek eggy közönséges Haza Tagjaivá és Polgárivá lett össze - foglaltatássok szerénti Barátoknak ’s atyafiaknak kellene lenni; ellenségeikké ’s elnyomóikká válnak egymásnak. Tökélletesen meg-vagyunk ugyan Mi arról győzettetve, hogy a’ mi igazgatásunkra bízattatott Tartományok közönségesen iszonyodnak , az efféle szörnyűségekre még csak messziröl való hunyorítástól is: de találtatnak csak ugyan itt ott némelly magános Személyek, a’ kik gonosz szándékoktól vezéreltetvén, vagy borongó-képzelődés által megvakíttatván, vagy az ellenség céljainak eszközeiül magokat felvétetni megengedvén, illy végre célozó titkos fortélyoskodásokba elegyednek , és vétkes szándékjokat forgatván elméjökből is a’ közjóra, éppen nem ügyelnek.