Magyar Hírmondó 7. (1795. január-június, 1-52. szám)
1795-01-13 / 4. szám
Hogy tehát azokat, kik, a Státust és Polgártársaikat rontó , illy gondolatokra vetemedhetnének, meg mentsük a’ veszedelemtől; ’s tartozott gondoskodásunk szerént, bátorságba helyheztessük a’Státust, az efféle zenebénáskodásoknak rettenetes következéseitől, jelentjük. §. 1.) Hogy Felség-bántásnak főbenjáró vétkébe ejti az magát: aj) A’ ki megsérti a* Státus Fejedelmének személyes bátorságát. b.) A’ ki ollyat kezd valamit, a* mi által, a’Státus-alkotvánnyának, helyéből való erőszakos ki- mozdíttatása; vagy valamelly külső veszedelemnek a’ Státusra való háramlása; avagy nehezebbedése eszközöltetnék : akár tegye azt, közönségessen; akár titkos Társaságokban; akár pedig magánosan, hódítás; eszelés; vagy tulajdon tselekedetje által; fegyveres kézzel vagy a’ nélkül; az illy végre célozó titkoknak vagy fortélyoknak közlése, másoknak feltüzelése ; el csábítása; spionkodás; cimboráskodás; segedelem-nyújtás ; vagy más akárminémü tselekedet által, a* melly, illy végre célozna. §. e.) Ha ezen főbenjáró vétek, tsupán a’ próbatételben maradott volna még, és semmi kárt nem okozott vólna is : halállal,’s nevezetesen a’ Bűnösnek felakasztatása által büntettetik. §. 3) A’ ki könnyen megtehetné?