Magyar Hírmondó 7. (1795. január-június, 1-52. szám)

1795-06-30 / 52. szám

szágban. Esküdjünk tehát a’ már most Ki­rályunkká lett F. Fejedelemnek , hogy ké­­szek vagyunk vérünknek utolsó tseppig va­ló ki­ontása által rmg- bizonyítani erántra viseltető egés­z hívségünket, engedelmes­ségünket, és vál­ozhatatlann hajlandóságun­kat, mellyel olly sok tekintetben tartozunk, ’s a’ mellytöl el­vágynak lelkeink foglal­tatva. Ny­ilatkoztatni fogja készségünket az a’ Felkiáltás, melly a’rívből származik, mellyet eggy bető érzés, olly természe­­tessé tett minden Frant­iákban; az a’Fel­­kiáltás, melly mindenkor El­öl jár­ja és Kö­vetője vi­lt a’ mi szerentséinknek, ’s a’ mellyet soha a’ Király-örök, bámulás és Lelki e méret m­ódosásinak érzése nélkűl nem hr­­­hattak “ ,, Minekutánna esedeztünk a’ Könyö­­rületesség’ Istenének, el­vesztett Királyun­kért, kérjük most a’ Seregek’ Istenét, él­tesse hosszú ideig a’ Királyt kit ada mi­nekünk, ’s erös­íttse­­ meg annak fejém­ Frantzia - Ország’ Koronáját, gyözedelmek által, ha a’ hű­kség, úgy hozza m­­á al; vagy még inkább ha lehettséges az ő Alatt­valóinak magokba térése ’s bűnöknek meg bánása , és a’ Királyi kegyelmességnek ’s Igazságnak szerentsés eggyeztetése által. .. ,, Uraim i7~dik Lajos Király meg­hait.“ „ Ellyen i­g-dik Lajos Király ! “ Neuwied­­e olly parancsolat érkezett Jün. ig-dikann, mellynek ereje szerént !«*•

Next