Magyar Hírmondó 7. (1795. január-június, 1-52. szám)
1795-06-30 / 52. szám
szágban. Esküdjünk tehát a’ már most Királyunkká lett F. Fejedelemnek , hogy készek vagyunk vérünknek utolsó tseppig való kiontása által rmg- bizonyítani erántra viseltető egész hívségünket, engedelmességünket, és válozhatatlann hajlandóságunkat, mellyel olly sok tekintetben tartozunk, ’s a’ mellytöl elvágynak lelkeink foglaltatva. Nyilatkoztatni fogja készségünket az a’ Felkiáltás, melly a’rívből származik, mellyet eggy bető érzés, olly természetessé tett minden Frantiákban; az a’Felkiáltás, melly mindenkor Elöl járja és Követője vilt a’ mi szerentséinknek, ’s a’ mellyet soha a’ Király-örök, bámulás és Lelki e méret módosásinak érzése nélkűl nem hrhattak “ ,, Minekutánna esedeztünk a’ Könyörületesség’ Istenének, elvesztett Királyunkért, kérjük most a’ Seregek’ Istenét, éltesse hosszú ideig a’ Királyt kit ada minekünk, ’s erösíttse meg annak fejém Frantzia - Ország’ Koronáját, gyözedelmek által, ha a’ hűkség, úgy hozza má al; vagy még inkább ha lehettséges az ő Alattvalóinak magokba térése ’s bűnöknek meg bánása , és a’ Királyi kegyelmességnek ’s Igazságnak szerentsés eggyeztetése által. .. ,, Uraim i7~dik Lajos Király meghait.“ „ Ellyen ig-dik Lajos Király ! “ Neuwiede olly parancsolat érkezett Jün. ig-dikann, mellynek ereje szerént !«*•