Magyar Hírmondó 9. (1796. január-június, 1-51. szám)
1796-02-23 / 15. szám
színtén úgy, mint Alattvalóiét, nem csak szentül fogadta, hogy ő azokat minden igyekezettel fogja teljesíteni, hanem még plly szabadságot is adott Alattvalóinak , hogy ha Ő, megszegné szent esküvését, mellyel önként hódolt Ázok’ boldogságának, bátran visszavehetik azok is örizeti esküvésseket. ,, Én is alattok vagyok —úgymond — szinten úgy mint Ti, a’ Tartomány’ Tervemiyeinek; egy Bíránk vagyon, a’ kinek igazságát én ellenem segítségül hívhattyátok, és hogyha én kibújhatnék ezen Igazság alól, ha eszközöket találhatnék tselekedeteim’ undoksá■gáriak eltakarására, ám legyen akkor a’ ii általatok el-múlhatatlanúl lejendő nagy meg-útáltatás az én sorsom , valamint ez a' sorssok mind Azoknak, kik meg-felejtkeznek kötelességeikről, és annyival nagyobb utálatot érdemlének, a’ mennyivel felyebb emelte őket az Isteni gondviselés , és a’ mennyivel több eszközök bízattattak ’ reájok , Mások’ boldogítására.— Minekutánna Alatt valóihoz közönségesen tartott Beszédjét végezte a’ nemes szívű Gróf , még az utána is intette különöseim a’ maga Cancellánál a’ Tagjait, Tisztviselőit, a’ Prédikátorokat, és a Városi Magistrátust, hogy segíttsék őtet, feltételeinek tellyesítésébenn egyenes hívvel , és még e’ felett , minden Alattvalóinak osztogattatott külön külön egy olly írást, mellyé