Magyar Hírmondó 9. (1796. január-június, 1-51. szám)

1796-02-23 / 15. szám

színtén úgy, mint Alattvalóiét, nem­ csak­ szentül fogadta, hogy ő azokat minden igyekezettel fogja te­ljesíten­i, hanem még plly szabadságot is adott Alattvalóinak , hogy ha Ő, meg­szegné szent eskü­vés­ét, mellyel önként hódolt Ázok’ boldogságá­nak, bátran vissza­vehetik azok is örizeti esküvésseket. ,, Én is alattok vagyok —­­úgymond — szinten úgy mint Ti, a’ Tar­tomány’ Tervemiyeinek; egy Bíránk va­gyon, a’ kinek igazságát én ellenem se­gítségül hívhattyátok, és hogyha én ki­bújhatnék ezen­ Igazság alól, ha eszkö­­zöket találhatnék tselekedeteim’ undoksá­­■gáriak el­takarására, ám legyen akkor a’ ii általatok el-múlhatatlanúl lejendő nagy meg-útáltatás az én sorsom , valamint ez a' sorssok mind Azoknak, kik meg-felejt­­keznek kötelességeikről, és annyival na­gyobb utálatot érdemlének, a’ mennyivel fe­lyebb emelte őket az Isteni­ gondvise­lés , és a’ mennyivel több eszközök bízat­­tattak ’ reájok , Mások’ boldogítására.— Minekutánna Alatt valóihoz közönségesen tartott Beszédjét végezte a’ nemes szívű­ Gróf , még az utána is intette különöseim a’ maga Cancellánál a’ Tagjait, Tisztviselőit, a’ Prédikátorokat, és a Városi Magistrá­­tust, hogy segíttsék őtet, fel­tételeinek tellyesítésébenn egyenes hív­vel , és még e’ felett , minden Alattvalóinak osztogat­­ta­tott külön külön egy olly írást, mellyé

Next