Magyar Hírmondó 11. (1797. január-június, 1-52. szám)

1797-05-23 / 41. szám

020 bátorságban légyen , és hogy az 5 hozzá való szabad hajlandósága a’ Népnek meg ne háboríttassék belső zenebona által, a’ melyet akarnának némelyek támasztani. Hasonlóképpen kész a’ Tanáts, eleget ten­ni a’ Fő-Generális Úr’ akaratjának. Azok­, mák meg­ büntetésére és által-adására néz­ve, kik a’Fő-Generális Úr’ seregebéli sze­­mélyeken gyilkosságot merésztettek el kö­vetni, minek okáért mindent el követ, hogy ki-tudhassa ’s kézre keríttethesse a* bűnösöket, hogy el vegyék Azok, érdem­lett büntetésseket. “ „Hogy mind a’ két Fél* meg­elégedé­­sére szakadjon vége ezen alkalmatlan do­lognak, jónak ítéltük két Deputátusunkat nevezni ki (magunk kebeléből), kikre egye­­nesssen az vagyon bízva, hogy adják tud­tára Fő-Generális Úrnak, mely kedves dolog/lenne az mi előttünk, ha Fő Gene­rális Úr, maga közbe­vetése által arra bír­ná az Fr. Kormányszéket, hogy Az, vis­­­sza tenné a’ jó rendbe, és előbbeni álla­potokba, a’ Minc­ión felül fekvő Váro­­sokat, melyek el hajlottak m­i­ tőlünk; és hogy higygye el a’Fő-Generális Úr, hogy Mi , szíves indulattal viseltetünk a’ Fran­­c­ia Respublikához; és Fő-Generális Úr* személy­ét becsüljü­k, ’s egészsz tiszteletben tartjuk,“ 73.

Next