Magyar Hírmondó 11. (1797. január-június, 1-52. szám)
1797-06-30 / 52. szám
Az Egyházi Birodalomban igen nagy számmal tartózkodtak vala a’ Kiköltözött Sz. Papok, kikhez a’ mig lehetett, nerrt kevés segítséggel volt a’ Sz. Pápa, de már értésekre adatta nékiek , hogy többé őket nem segítheti. Ezek tehát kérték ö Szgét, hogy vigye véghez a’ maga hathatós közbe vetése által, hadd mehessenek ők vissza a k fr. földre. * * * * 4 4 4 4 4 PANNONIAE LUCTUS, DUO PRINCIPUM ALIQUOT, Et INSIGNIUIV VIRORUM MORTES, ALIIQUE FUNESti CASUS DEPLORANTUR, PANNONIA DE SE. Illa ego , quae quondam palmis redimita locavi Multa trophaea foris multa trophaea domi. Nunc vultus faedata meos, lartiatá capillos, Funeribus titulos, et monumenta loco. Optima pars noftti periit, succurrite cives , Nec sinite , ut péssum , quod mihi reftat, eat, Craco^iae Anno 1344. Litteris Hieionymi Vietori*, Ily titulusa igen ritka és a’ Mohátsi veszedelem Után le folyt 17 esztendőknek históriájára első kútfőül szolgálható Könyvecskének akadott nyomába, sok utána na való járása utána ama’fáradhatatlan Tüdős jó Haiasi Veszprémi litván Orvos - Doctor; és annak eleibe, egy fontos Elöljáró Beszédet is készített Magyar nyelven, melyben sok egyéb emlékezetes tárgyak között meg-mutatja : Honnét vették a’ kedvet akkori Magyarjaink a’ Versírásra. Szíves háládatosságunk’ nyilatkoztatása mellett jelentjük itt közönségessem a’ N, E Szerzőnek, hogy, hogy már az Elöljáró-Békéd, Censurai helybehagyással kezünk között vagyon , ’* mihelyt a Könyvetske is által menénd a' Censura! revisiom , azonnal fogjuk azt közleni, a'Hírmondónk* járulandó Toldalék-darabokban.