Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)
1797-08-01 / 9. szám
dik. — Sok idő telt el a’ gályákon való tengeri kereskedésnek feltalálásától fogva a mi Phoenixünknek — ennek az.3 ezer mázsát el bíró gályának megindulásáig. Ugyan ennek meggondolása indítson bennünket arra, hogy áldjuk az Isteni gondviselést, mely egy Gróf Festetits Györgyöt támasztott Balatonunk mellett, ki, az eddig képzelt lehetetlenséget, szerentsés lehetősséggé változtatta, el hozatván drága költségen a’ nagy tenger mellől is Triestböl, a’ tanúltt Hajós-mestert, ki a’ Balaton’ hátára Magyar zászlós tengerigálvlyát építsen. Megérzik ezen nemes cselekedet* hasznát minden órán Vidékünk* Lakosai: mert 1 f. sóért, ezért az el muhatatlanul szükséges házi-szerért, egynéhány krajczárral kevesebbet fognak fizetni ezentúl, mint fizettek ennekelőtte, mely olcsóblaodás, természeti következése, a’ gályán Való szállításnak. A’ mely sót t. i. eddig Pest Vármegyéből szinte egy hét alatt szállítottak sok szekerek Keszthely’ vidékére, most azt el lehet szállítani, minekutánna gálya jár a’ Balatonon, felénnyivel is kevesebb idő alatt. A’ Szalkszentmártonyiak , másfél nap alatt, Kenéséig érhetnek a’ sóval, mely ott a’ gályára rakatván, sokszor fél nap alatt is Keszthelynél lehet. Szalkszentmártonba a’ Szekeresek nem térnek vissza ügessen Kenésétől, hanem ott megrakod.