Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)

1797-11-21 / 41. szám

meg rögzött és meg-átalkodott ellenséges­ségből. A’ költsönösen való ki-elégítése Egymásnak, köz-meg-egygy’ezéssel­­vétetett fe­d elébb a’ Békességalkunak igazságos és az egyenességgel meg egyező funda nento­­mául , ’s annakutánna meg is meg­vetette azt az ellenség; nem hallgatott többé se’ a’ Maga mérséklés, se’ a’ józan­ okosság’ szavára; ’s az igazságnak meg csak a’ kül­ső színét se’ tartotta meg. A’ Bekesség­­alku’ elöljáró és szükséges feltételéül egy oly áttal engedést kívánt az Ő Felsége’ te­tves hatalmú Minister­töl, a’ mely, egy­szerre végét szakasz­otta, ’s el vágta az tóját minden értekezésnek.­­Minekutánna Er. Ország, egy nagy részét nyereségei­nek bé szerkeztette a’ maga birtokai köz­zé, és ezenn tselekedetének kérkedő-men­­tségéül azt hozta fel, hogy ő már meg­­fosztotta magát tulajdon rendelései által azon tehettségtöl , a’ melyet, földjének oly nagy betsü toldalékjait idegen kézre botsáthatná, kívánta más részről, minden tartózkodás nélkül, hogy ő Felsége adjon vis­sza egy általjában mindent, valamit e’ mostani hadban nyert el. Népének hatha­tóssága, ’s tengeri és földi­­ seregeinek bá­tor vitézsége által Frant­ia - Országtól, ’s ennek Frigyeseitől. Midőn Frant­ia-Or­szág a’ maga birtokainak oly nagy ki­ ter­­jedést szerzett, a’milyenre nints példa a’

Next