Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)

1797-11-21 / 41. szám

Histórikbann­­­uevan akkor arra akarta szorítani Nagy-Britanniát, hogy Ez, a’ ma­ é­s a hajdani határai között maradjon. Ek­­éppen a’ veszedelem’ növekedéséhez ké­pest való ke­vesebbedését sürgette­­ az el­le­nállás’ eszközeinek, ’s azt akarta, hogy Ő Felsége minden kielégíttetés nélkül bo­­tsássa s­aját birtokainak szü­kséges oltalmait, és­ jövendőbeli bátorsága eszközét, a’ maga ellenségei kezébe. És még ezen kívánság is nem oly formán volt fel­téve, mint Bé­kesség’ kondítiója , hanem úgy, hogy an­nak teljesítése, utat tsinálhat az alkura. Egy szóval, tsupán ezen a fététe­ alatt le­hetett volna meg-tudni Ő Felségének, hogy még más kívánságok is fognak hoz­zá intéződni, de a’ melyek most fel nem fedeződnek, és hogy ezen hallatlan és a’ bátorsággal ’s betsülettel meg-egyezhetet- len áltál-engedések, mitsodás áldozatokat vonhatnak még magok utána? “ ,, Az a’ meg illetődés , melyet okozott szü­kségesképpen az efféle bánás módja, reá n­em vitte a’ Királyt mindazáltal, hogy le tegyen hevennyiben a’ békéllésnek továb­bi munkálódásától , meg­vetvén egyszerre egy oly kívánságot, melynek feltételére tsupán az indította az ellenséget, mert tud­ta, hogy lehetetlen arra reá állatni. Ő Fel­sége , teljes meg­határozással lévém­ az iránt, hogy semmi történetet él nemmel-

Next