Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)
1797-11-21 / 41. szám
szakasztani az alkudozást, ’f elenyésztetni minden reménységét az össze férhetésnek s hogy az O Felsége’ Követének , az alkudozás rendelt helyen való tartózkodhatásának idejét, arra a’ konditióra való egyszeri reá állásától függesztették fel, a’ melyet már az Ő Udvara, két Hónapokkal az előtt nyilván meg vetett, és a’ melyről az óta nem is volt többé semmi szó. A’Minister azt felelte, a’ mit tartozott felelni a’ környű álláshoz képest, ’ mindjárt kiadódott néki írásban, hogy takarodjon el a’ fr. földről. “ ,, Ezen a tselekedetet még inkább terhesítette az Ő Felsége’ ellenségeinek következendő magok viselése, mely szerint a’ példa nélkül való megbántást új bosszúsággal nevelték. Jóllehet f. i. egy felöl el háríthatatlan akadályokat vetettek ok a Békesség-kötés’eleibe, más felől még is úgy kérkedtek a’ magok békességes"szándékjokkal, mint a’ leg nagyobb valósággal. A’ midőn el vágták az útját a’ Békesség-alkunak, éppen akkor úgy szinlették magokat, mintha szív szakadva óhajtanák minikálódni a’ Békességet. Midőn a’ Király’ Ministérének ki-adták az utat a’ magok Tartom ánnyából, ugyan akkor csalárd reménységeket nyilatkoztatták Annak mentői elébb lejendő vissza érkezése erant, és a’ midőn meg újjítoták az ő el nem