Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)
1797-11-21 / 41. szám
elveidben nem érheti. Eddig való gondolati és érzései mindazáltal változhatatlanok. Várja meg most is nagy nyughatatlansággal azt az időpontot, melyben a’ Fr. Kormányszék, hasonló gondolkozásodját és készséget nyilatkoztasson az ö Felségedhez, és még ma is meg újjítja egész Európa hallottára azt a’ Jelentését, hogy ámbár sokszor meg bántatott , és jóllehet az Istenigondviselés’ jóságából mostanság is szerentsésíttetvén fegyvere, erössebbedtek jussai, meg is kesz, tsak hogy a’ haddal együtt járó nyomorúságoknak vége szakadhasson. Békességet kötni azon igazságos és magamérseklésre mutató conditziók alatt, a* melyeket elsőben tett fel. Az ilv ilatkoztatásnak meg vetéséből, még inkább által lehet most látni, mint valaha, az Ö Felségek ellenségeinek tengesztelhetetlen meg áralkodtsagokat, *s. telhetetlen döly-Fössegyeket , és hogy egyedül nekiek kell tulajdoni, a’ had folyamatjádák jövendőbeli következéseit.“ ,, Ha szerentsétlenségre, még most is ily’ lélek vezérli őket, úgy ő Felségének nem lehet az eránt kétségeskedni mi teve legyen , valamit a’ maga népének érzése ’s maga meghatározása eránt is. Ő Felsége mindent megtesz a’ Népéért, ’s hiszi ,hogy Az is elkövet mindent, maga magáért. Nyughatatlankodtató , de szentes es mulaszthatatlan kötelességet kell teljest-