Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)

1797-11-21 / 41. szám

el­veidben nem érheti. Eddig való gondo­lati és érzései mindazáltal változhatatlanok. Várja meg most is nagy nyughatatlanság­­gal azt az időpontot, melyben a’ Fr. Kor­mányszék, hasonló gondolkozás­o­dját és készséget nyilatkoztasson az ö Felségedhez, és még ma is meg újjítja egész Európa hal­lottára azt a’ Jelentését, hogy ámbár sok­­szor meg bántatott , és jóllehet az Isteni­gondviselés’ jóságából mostanság is szeren­­tsésíttetvén fegyvere, erössebbedtek jussai, meg is kesz, tsak hogy a’ haddal együtt járó nyomorúságoknak vége szakadhasson. Békességet kötni azon igazságos és maga­­mérseklésre mutató conditziók alatt, a* melyeket elsőben tett fel. Az ilv­­ ilat­­koztatásnak meg vetéséből, még inkább ál­tal lehet most látni, mint valaha, az Ö Felségek ellenségeinek tengesztelhetet­len meg áralkodtsagokat, *s. telhetetlen döly-Fössegyeket , és hogy egyedül nekiek kell tulajdoni, a’ had folyamatjádák jövendő­beli k­övetkezéseit.“ ,, Ha szerentsétlenségre, még most is ily’ lélek vezérli őket, úgy ő Felségének nem lehet az eránt kétségeskedni mi teve legyen , valamit a’ m­aga népének érzése ’s maga meghatározása eránt is. Ő Felsé­ge mindent megtesz a’ Népéért, ’s his­zi ,hogy Az is elkövet mindent, maga m­agá­­ért. Nyughatatlankodtató , de szent­es es mu­laszthatatlan kötelességet kell teljest-

Next