Magyar Hírmondó 14. (1798. július-december, 1-52. szám)
1798-10-09 / 29. szám
A’ Spanyol Udvar, az 'eddig való Bé* isi Követie Gróf de) Campo d’ Alange* helyébe Duque del Parque-t küldi, B é ts. Á Magyar Minerva, így kesereg Miélt Gróf Széki Teleki Domokos ő Nagysága halálánn : Hát már az Enyimek közzűl ne maradjon e* senki, Ki mint Pártfogóm, ügyeim mellett úgy kelthessen ki? Hát már én tsak gyásíbann járjak, *s mindég ujj ujj sírt ássak? 9S Híveim közt mind untalan ujj ujj halottat lássak ? Egygyik Hívem* ha karjaim közzűl ma eleresztem , Már a’ fel virradó reggel kettőzteti keresztem. Alig állják ki tetemim hév tüzet egy mertykönek : Bádjadt tagaimnak ismét mérgesebb nyilak jőnek. Pátrónám Bethlen * Susanna sírjánál , meg se’ száradt Könyvet szemeimbenn ismét ujj könyhullatás f áradt# Annak halálán kesergő szívem’ úgy vígafatalám , Hiszeraa’Fíjábann az Ég újjabb gyámolt tett alám.