Magyar Hírmondó 14. (1798. július-december, 1-52. szám)

1798-10-09 / 29. szám

Úgy is édes Annya’ tüze még sokkal na­gyobb ebben, A’ Magyar Litteráturát viszi még tüzes­­sebbe­n, *S óh én u­gyefogyot! !—­ mikor ily reménye­­ség táplála : Ez egy hív Pártfogómnak is hogy törté­nek halála! ! És úgy látszik czélja ellen cselekeszik az ' Ég is, Szent vagy Uram , —­ de meg engedi, ha perlek veled mérj is. Hiszem ha egy hitván madár fészkére is van gondod, Úgy hogy szent Igéribem­ magad párán­, tsolva meg mondod, Hogy az Anyyát, a’ Fiával nem kell egy«­gyü­tt­­­i­s?f.I­­. Ugyan Uram miért nem mdsz magad an­­­­ak engedni? Vagy az Anyyát vagy a’ Fijat mért nem hagyád mellettem . Te vagy azért oka, hogy már gyámolta­lanná lettem. Ha hát ügyefogyott sorsom Te fektetted a­ porba,­­ Te is tégy más pallérozott Nemzetek­kel egy sorba. Mely úgy leszsz — ’? úgy tarthatom én ma­gam méltán okosnak. Ha sok követőit látom Teleki Domo­kosnak. Sándorfi Jó­sif, Beisbenn Orvos Doktor*-

Next