Magyar Hírmondó 14. (1798. július-december, 1-52. szám)

1798-10-09 / 29. szám

non Személlyére is bőven lei vagyon más különben is e’égí­ve, a’ Magyar Litterá­­turának gyarapítására , következésképpen Nemzete’ b­itsességének és boldogságának elő-mozdítására szolgálandó fondusnak veti meg egyszersmind a’ fundamentomat, m oly fundusnak s a’ melyből több jó szándé­­kunk k­özött mindjárt munkába vehetnénk egy tökél­etes Magyar Dikc­ionárium­ ké­­szítésére régen meg­határozott és márkörök­­­ségesse­l tudva lévő , de fundus nélkül vég­re nem hajtható szándékukkal. Ha Min­den Hazafi, a­ kitől kitelhetne, csupánhi az említett Hazafiéi áldozatosskát tenné is értendőnként, úgy a’ s­íikséges költségek­nek pótolása mellett, lehetne a­ Hírmondó szerzőinek , félre is enni lassanként annyit* a’melybe a'kivárd* fundust készegethe né­nek öly czéloknak e t­eresere, me­lyik, b*t­sü­letet szereznének Idegenek előtt is a’ Ma­gyar Litteráturálnak,’s ennek vir­ágoztatásá­­val egygyü­tt szerentsésítenek a’ Hazát is. Angliábann, látjuk milly­m haszonnal virá­goznak minden Tudományok és Mestersé­gek: azért, mivel az azok körül híveint forgatódókat,példás jutalmakká­ hathatós­­sann elő segíteni, édes kötelességnek eshett az Anglug Nemzeti Lélek.

Next