Magyar Hírmondó 17. (1800. január-június, 1-51. szám)
1800-04-08 / 28. szám
sürjedvén ezen szerencsétlen hajó egyszerre eltűnt a’ szem elöl. Illy szörnyű szekilélés után óhajtották mindenek, a’ segíttségre ment hajók’ vissza érkezését. De sokáig nyughatatlanságban kelletett lennünk, mivel a’ szárazról erős szél fújt a’ tenger felé, ’s az iszonyú habok miatt nehezen tudhattak a’ Kikötőhely felé vergődni az említett hajók. Tsak éjfélelőtti 5 órakor érkezhetett el ide végre egy hajó (Tartana), hozván magával 30 kifogott Anglus Hajós-legényt, és Stuart Hadnagyot, a’ Vice-Admirális Keith, Adjutánsát. Ennek beszéde szerént, meg talált gyúladni a’ hajón lévő széna, ’s az okozta az irtóztató szerentsétlenséget. Nem sokára azután ismét öt Tartana-hajók érkeztek, mellyek között volt egy Ausztriai Tartana is, Generális Otto nevezetű. Ezek hoztak magokkal 85 Hajós-legényeket , két Katonát, 2 Qvártélymestert, 2 Pattantyúst, és egy Mesterembert. Márc. 18-dikán dél tájban ismét egy Ausztriai hajó érkezett vissza, melynek neve Cuneo megvétele (la Presa di Cuneo). Ezen 23 Anglus volt, kik közzül már hárman meg haltak volt. Egy más hajó is kiszabadított 26 Hajós-legényt, és egy Tisztet. Ma (19-dikén) 11 órakor jött ide az a’ nagy tsónak , melly az elsürjedt nagy hajóhoz tartozott, hozván magával 24 kiszabadított Hajós-legényt, és 3 Tisztet. A’ kifogott emberek’ száma, mindössze 158-ra megy, 679-en pedig a’ tengerbe vesztek. A’ szerencsétlen hajó’kapitánnyá,— azutánna való Tisztel egygyí itt egész az utolsó szempillantásig, a’ hajó’ orrán