Magyar Hírmondó 18. (1800. július-december, 1-53. szám)
1800-09-16 / 23. szám
sebes útazása tehát nem tölt ő Felségének többe s harmintz hat óránál, belé számlálván a’ meg hálásra szánt órákat is. Úgy siet a’ közönséges Atya a' veszedelem’ helyére, minekutánna erős Jelküsége által ki fejlödött kedves Magzatjainak, Testvéreinek, ’s Rokonainak, és a’Felséges Császárné , példás tökélletességü Élete-Társának Karjai, és sűrű zokogásai közzül. A’ maga egéssége, és élete’ fenntartásáról egésszen megfelejtkezni látszatik a’ jó Felség, tsak hogy békességet szegezhessen kedves Alatta-valóinak ; vagy hatalom, csak gyalázatos kötések alatt állana arra, a’ magát mnérsékleni nem tudó ellenség , új lelket öntsön ismeretes vitézségü Seregeibe, ’s új győzedelmek által kénszerítse az ellenséget a’ jó békességre , mellyre a’ Vitézség méltán jussát tartja. Hogy Ő Felsége a’ Német Országi Hadi Sereg Fő Qvártéllyába meg érkezett légyen, a’ leg közelebbi postán már meg írtuk, most már a’Bétsi Udvari Újjságban is említtetik ő Felségének János Kir. Fö-Hertzeggel a’ Fö quártélyba Áll-Oettingenbe lett szerentsés meg érkezése. Más nap ő Fels, egy közönséges Parantsolatban azt adatta a’ Seregnek tudtára, hogy ámbár ő Felsége, a maga vitéz Seregei előtt maga is, mindig jelen fog lenni, mindazáltal a Sereg tulajdonképpen való Kommandóját, Testvérének , úgymint János Királyi Fö-Hertzegségének méltóztatott által adni, melyre nézve, az egész sereget a’ Hertzeghez mint Fő Vezérhez útasítja. Továbbá tudtokra adatja Ő Fela, hogy mindent meg próbált, a’ mi által a’ maga Országai»