Magyar Hírmondó 18. (1800. július-december, 1-53. szám)

1800-09-16 / 23. szám

sebes útazása tehát nem tölt ő Felségének többe s harmintz hat óránál, belé számlálván a’ meg há­­lásra szánt órákat is. Úgy siet a’ közönséges Atya a' veszedelem’ helyére, minekutánna erős­ Jelküsége által ki fejlödött kedves Magzatjainak, Testvéreinek, ’s Rokonainak, és a’Felséges Csá­szárné , példás tökélletességü Élete-Társának Kar­jai, és sűrű zokogásai közzül. A’ maga egéssége, és élete’ fenn­tartásáról egés­szen meg­felejtkezni látszatik a’ jó Felség, tsak hogy békességet sze­­gezhessen kedves Alatta-valóinak ; vagy hatalom, csak gyalázatos kötések alatt állana arra, a’ magát mnérsékleni nem tudó ellenség , új lelket öntsön ismeretes vitézségü Seregeibe, ’s új győzedelmek által kénszerítse az ellenséget a’ jó békességre , mellyre a’ Vitézség méltán jussát tartja. Hogy Ő Felsége a’ Német Országi Hadi Sereg Fő Qvártéllyába meg érkezett légyen, a’ leg kö­zelebbi postán már meg írtuk, most már a’Bétsi Udvari Újjságban is említtetik ő Felségének János Kir. Fö-Hertzeggel a’ Fö quártélyba Áll-Oettingen­­be lett szerentsés meg­ érkezése. Más nap ő Fels, egy közönséges Parantsolatban azt adatta a’ Se­regnek tudtára, hogy ámbár ő Felsége, a­ maga vitéz Seregei előtt maga is, mindig jelen fog lenni, mindazáltal a­ Sereg tulajdonképpen való Kom­mandóját, Testvérének , úgymint János Királyi Fö-Hertzegségének méltóztatott által adni, melyre nézve, az egész sereget a’ Hertzeghez mint Fő Vezérhez útasítja. Továbbá tudtokra adatja Ő Fela, hogy min­dent meg próbált, a’ mi által a’ maga Országai»

Next