Magyar Hírmondó 18. (1800. július-december, 1-53. szám)
1800-11-21 / 42. szám
654 Mindezekből azt is észre lehet venni, hogy a’ Frantiák tsak a’ legszorosabb Külön-békességre céloznak, és legkissebb említtést sem tesznek Nápolyról , Rómáról, Pedemontiumról, Schweitzer Országról a’ Német Birodalomnak, a’ Rajnán innét lévő részéröl, Hollan*diáról, mintha ezekkel a Tartományokkal kéények szerint bánhatnának, mivel azok Ausztriához nem tartoznak , holott a’ Császárnak önnön bátorsága miatt is szükségképpen ártalyában szavának kell lenni; annyival inkább, hogy mint Feje a’ Német Birodalomnak, ennek ügyét vesztébe nem hagyhatja. Ha csak oda nem céloznak, a’mint látszik, az említett cikkelyek, hogy mongjon le a’ Császári Koronáról. Ide járul még azon megfontolás is, hogy, ha már az Élő-cikkelyekben ilyen kimélletlező hang uralkodik, mit lehetne még a’ békesség-kötés’ alkalmatosságával várni ? Hihető , hogy előfordulna a hadi költségek meg téríttése , a’ szabad kereskedés az Ausztriai Tartományokban, a’ szabad hajózás a’ Dunán , a’ Sváb Kerületben, lévő Birtokról való lemondás, a’ Bernadotte’ meg gyalázásáért való elégtétel , és több effélék, csak azon okból is, hogy a’ Franciák 200,000 katonát idegen földön tarthassanak ki, vagy ismét új hadat kezdhessenek. — Mi leszsz ezen hatalmaskodásnak vége, ha az öszve-fogott erő nem veszi a’ rossznak elejét? Mi leszsz azon 200 millió emberekből, a’ kik a’ külömbféle ei nyomatott Tartományokban nyögtön nyögnek? Jaj volna valóban mind ezeknek, valamint a’ többi. Fejedelmeknek és Nemzeteknek is ha szomszéd t _____ .V v ^ v , w _____H - --J .... l-J-------