Magyar Hírmondó 19. (1801. január-június, 1-52. szám)
1801-01-13 / 4. szám
===== SS tassabb hir adása mennyire Nagyságod Atyai szivét érdeklette, annyira megdöbbent sziveinket ezeknek meg fontolása az irattaknak kész védelmezésére fely gyújtotta, ezen képzelés vala egyik.— Első Fegyverünk életünk veszedelmével is Ngod Javai mellet ketzen fely kelni, második: az igaz Fiúi szeretett , mellyet hogy meg mutathattunk ámbár rettentő veszedelemmel, még is örvendünk, a’ Végre a’ magunk sovány gúnyája tsekély holmink, hogy oltalmazzuk tölünk meg kiváná annyival is inkább, mivel a’ gyülevész rabló Sereg Tűzzel el pusztittásunkat gonoszul fenyegeté . De ha ezekrűl meg felejtkeztünk volna is, nem szóltunk számtalan vélünk édesdeden és Atyai módon még magzatuinkat is minden kegyességgel édes beszélgetéseirűl, elhalgattjuk töbnyire naponként történő számtalan Attyai Gondoskodásit nem említjük hogy zsíros , és hasznos saját Földgyeinek legnagyobb hasznunkat tsekély Szolgálatunkért kegyessen, és esztendőnként bőven részesitl; ki lett volna tehátt oly érzéketlen, közülünk? ki ezekrűl nem emlékezvén Földes Ura pedig kegyes Atyánk mellet minden tehetségét védelmére fordítani ne igyekezett volna ■ nintsen ugyan Rósa tövis nélkül, nints alkotmány tírva nélkül, de ha ellenkező gondolatnak köztünk fülelnének, azok pirullyanak , törüllyék Hivségtelenségeiket érdemetlen sziveikbűl kegyes Földes Urunknak számtalan vett Jóságai , és a’ Hóhér pallosa ne anyira rettentse a’szörnyü halálai, mintsem a’ szégyen annak sziveit emélze , hogy javait hálaadatlanul vették kegyes Attyáknak.