Magyar Hírmondó 19. (1801. január-június, 1-52. szám)

1801-01-13 / 4. szám

meg rázta, hogy majd fel fordúl?; a’ minthogy az üvegei tsak ugyan szék­jei is törtek; a’ lovak pedig a’ kotsist 50 lépésnyire ragadták, el. Mel­­lyet látván Bonaparte, meg rántotta ötét, hogy állapodna meg; ’s kérdezi tőle: mi dolog? Ek­kor észre vévén,hogy a’ test őrzőinek egy hijja légyen, mingyárt viszsza küldött egygyet kozzü­­lök a’­ helyre, hol a’ durranás történt; és ak­kor tudták meg,­ hogy az el maradt testőrző lova sebbe esett, Vakért nem érkezik. A’ feleségéhez is szent az első Konzul, ugyan ekkor, a’ ki nem meszszire jött vala utánna , hogy térne viszsza a’ Tuilerie palotába (ez a’ rend szerint való la­kó helye Bonapartnak; ennekelőtte pedig itt a’ Királyok laktak) Bonsaparténé az első férj­ét­ől Be­­auharnois-tól való leányával, ’s Murat Generális­áéval, ki a’ mostani Férjének húga, ép­pen a’ Carroussel piatzán ment akkor, mikor a’ durra­nás történt, ’s azt válaszoltaf férje izenetire , hogy ő nem tér viszsza mert férjévek akar, mind él­ni, mind halni.— Ekkor indult vólt először né­­ma némi­ külső pompával­ Bonaparte a’ Teám­­­a­­ba, mutatni akarván magát­ a’ nép előtt, a’ hogy bé lépvén , sok ezer gyertyákkal ki­világosítva, és számtalan néppel tele találta azt- Kik mihelyt­etét, meg látták, azonnal az egész Teátrorp el tölt örvendező tapsolással. Sprengpörten Orosz követ ült Bonaparte mellett a’ Loséban, de sem­mi változást nem vett észre az ábrázatjában, a’ mell­' az ő példa nélkül való gyilkos meg­támad­tat­ásából származhatott volna. A’ fellyebb említett ördögi szekeren egy hor­dó vetődött fel puska porral, melly az utói méné

Next