Magyar Hírmondó 19. (1801. január-június, 1-52. szám)
1801-01-13 / 4. szám
t,szőrzének lovát mag sebessítette; egy fűszerszám árúló kalmárt, ’s egy gyermeket meg ölt; kiken kívül, a’ sebbe esteknek számokt, még eddig 15-re ment, az ott közel lakók közzül, vagy a’ kik ezen az útzán akkor találtak el menni. —Ugyan ekkor az irtóztató durranáskor, melyet egész Páris városa meg hallott, valamin5 házak tetemes romlást szenvedtek ; magának a’ gonosz szekér egygyik kerekének a’ talpán volt nagy karika vas, a’ házak tetején által, Cambaceres Konzul udvarába hajítódott; a’ Lebrun Konsul istállójának 20 láb vastagságú falát kidűjtötte; és a’ darabjait 20 lépésre is tzéllyel hányta. Sőt ekkor, még a Tuilerie palotának ablakai, ’s St. Nicaise St. Tamás, L’ Echelle , és Chartres úttzák is ollyan nagyon meg rázódtak , mintha leg rettenetesebb föld indulás esett volna. Haza érvén Bonaparte a’Teátromból, palotájában találta a’ Ministereket, Státus Tanátsosokat, ’s Generálisokat, más fő rendű Hivatalbéliekkel egygyütt, a’kik mind a’végre gyűltek vólt, oda fel, hogy meg mutathassák az első Konzulnak ezen új veszedelemböl való ki szabadúlásán hálálkodó örvendezéseket. Mely alkalmatossággal , egy a’ szóba forgó történeten felettébb törődött Senator jó esmerőssének ezt felelte Bonaparte: mit tehettünk volna ? mi első rendbeli Tisztviselők olyan állapotba vagyunk, mintha szüntelenül az ütközeten állanánk. Fogdostatott vólt már ez előtt el,a’ Politzia Prefektusa némely istentelen embereket, kát még az 1792 dikbeli pberben , magokat gyilkolásaikról meg esmértették , és azért Septembris-