Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)

1801-09-11 / 21. szám

jól títérésztene. A’ pázsit környékén hát nagy fa-sáto­rok állottak; rakva szürökkel, ködmöpökkel kali­kókkal, tsizmákkal, ’s egyébb paraszti köntösök­­kel; azután­ tükrökkel , pipákkal késekkel, ’s az­t, és mindenféle mézes kalátsokkal. Két állás rak­va vólt temérdek sok sült pecsenyével , kolbás­­­szal, kaláttsal, és zsemlyével s két más álláson pedig egy nagy hordó bor és ser vólt tréfáson fel ékesítve. A­ Mélt. Grófnak harmintz öt ezer­nél számosabb jobbágyai közzül, ki voltak válo­gatva a’ legjobb tánczos legények , leányok * és menyetskék , kik a’ helységek bíráival jöttek ide Nyitra Vármegye széléb­ől, és Posony Vármegyé­nek ide nem meszsze eső helységeiből. Ide hozatta a’ M. Gróf a’ híres Somorjai Muzsikus Czigányo­­kat, úgy szinte a’ Magyar - Bélieket is, kik mind ös­sze ig­an voltak, kis és nagy hegedűkkel, czimbalmokkal, klarinettel és vadász kürtökkel. Voltak két próbált dudások is. Minekutánra a’ Méltóságok le telepedtek volna a’ partos pázsitra a’ meg hitt igen sok tántzos jobbágy fér­fiak és fejér személyek pároson. Ünnepi ruhájokban , a‘ Méltóságok eleibe jöttek mu’sika szók között, ’s mindnyájan tántzra kerekedtek, három különös tsoportokban , m­ellyek közzül az egygyiknél Ma­gyar, a’ másiknál Német, a’ harmadiknál pedig Tót tántzot tántzoltak. Leg többen voltak, kik magyarul tánczoltak , ’s valóban igen derekasan. Fél óra múlva meg szünt a’ táncz, ’s mindnyájan a’ magos szál­ fára függesztették­ szemeiket , ha valyon találkozik é valaki, a’ ki fel­tudna egy ki­­lentz ölnyi magosságú fára mászni, mellynek alja vastagabb nem vólt egy ember derekánál, feljebb

Next