Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)

1801-09-11 / 21. szám

s­em leszsz, sem jószágaik nem confis­káltai­nak. — Nem fog egy Egyiptomi lakos is, ki a’ Franc­iákkal el akar menni, akármicso­­da Vallása legyen, sem maga személlyében, sem jószágában egy újjal is bántatni, azért a* Franc­iákkal való szoros egygy­etértésért, melly­­be talám azokkal lehetett, míg Egyiptomban mú­lattak.— A’ betegek, kiket hajóra nem lehet ül­tetni, Ispotályban maradnak , hol Frant­ia Orvo­sok viseljenek reájok gondot, míg meg gyógyúl­­ta­ik. — Az Ispotályra való költséget, az egygyesült hatalmasságok fogják tenni, de úgy, hogy a* Franczia Kormányszék azután vis­sza fizesse. —­­Minekutánna az említett városokat és erősségeket oda hagyják a’ Frant­iák , Kommiszáriusok ne­­veztetődnek ki, kik az ágyúkat, magazinumo­­kat, írásokat, és más efféléket, mellyeket t.­­ tar­toznak a’ Frant­iák az egygyesűlt hatalmasságok­­nak oda hagyni, által vegyék. — Az egygyesúlt hatalmasságok egy hajót rendelnek ki , melly egy Frantzia Katona Tisztet egy Kommitzáriussal egygyütt, hirtelen vigyen által Toulonba , hogy azok, ezt a’ békességes alkut közöljék a’ Fran­­tzia Kormányszékkel. — Mihelyt ez a’ békessé­ge? alku meg erőssítődik, minden Kairóban lévő Anglus és Török fogjok adódjanak vis­sza. Az egegyesült hatalmasságok is , azonna­l szabadon bocsátanak, minden Ö­nállok lévő Franc­ia hadi fogjokat.— Ezt a­ békességes alkut, vigye el egy Franc­ia Tiszt Alexandriába Menounak , hogy ez mellé, mind maga, mind a’ vele lévő katonaság, ha tetszik áljon mellé; mégpedig ennek vétele után, két nappal tartozik szándékát tudtára adni.

Next