Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)
1801-09-11 / 21. szám
TOLDALÉK A .Magyar Hírmondónak , September’ n-dik papján ipoldik Esztendőben költ árkusához. s 4 .A ’ MAROSVASARHELYI GONDOLATOK, az Erdélyi N. Magyar Társasághoz, midőn az írót 1799-ben maga Tagjának meg hívni méltóztatott. — Itt tsak a’ Töredék közöltetik a’ Publicummal. EL ti szavatokra Lelkem felheviéle, És Vásárhely 5 kies halmára repüle, Mellyröl végig nézvén a’ Scytha földeken, 1.) A’ hüs forrásokon, a’ fenyves bértzeken, E’ Felséges Vidék úgy magához ragadt, Hogy szük elmém éppen a’ felhőkig dagadt Színúltig tölt idős Hazámnak képével,is a’ Történetek’ zajgó tengerével. Sőt kijjebb tsapongván a’ Népek’ sorsára, Hol örült, hol búsult, mint Világ’ polgára, 2.) Mi is emelhet fel egy halandót jobban , Mint, ha az Emberség’ részétöl fellobban. ’S úgy nézvén e’Földet mint azon egy tanyát, És a’ Természetet mint egy közös Anyát, Az Emberiségnek sorsán gondolkozik , ’S az Egek’ tisetébe belé avatkozik? —7 7.) Székeinek. 2.) Cosmopolita.