Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)
1801-09-11 / 21. szám
„Merész Halandó ! lelkesedett iszap ! (így zenge hozzám egy levegői hang) „Szentségtelen létedre nem félsz ,,Angyali pitvarokat tapodni? „Ki vagy ? miért vagy ? hol lakói és kinek „Szavára mozgasz? V végre mivé leszel? „Míg ezt ki nem visgálod, addig „Por vagy, az is leszel.“ E’ szavára Mint lenge párák’ éjjeli csillaga , 2.) A’ tágas Éther’ mennyezetén alól Sebes bukással földre hullván Csak tsupa por hamu lett belőlem. LILLÁHOZ. — Óda, szerpe Jámbusokban. Én szenvedek, ’s pedig miattad , Miatta szívem’ el ragadtad , Édes Kegyetlenem ! El el halok, mihelyt te jutsz eszembe, JS így kell talám e’ gyötrelembe Örökre síntenem. Érted borong éltem’ tavassza, Mert nints Nap a’ melly elfogyassza A’ rám borútt ködöt. Sír tisztelőd, ha kél, ha fekszik, Miótta azzal nem dicsekszik, Kiben gyönyörködött. 2.) Itt értetődik a’ levegőbe a’ párákból támadt futó tsillag (Stella cadens), melly elégvén, gyakran a’ földre hamat alakot ejt.